A Nagy Kukac - Borka

Ma úgy volt hogy egészen délig csak ülünk és várjuk a postás autót aki nekem hoz párnát és nyakláncot. Mázlim volt mert már reggel befutott egy nagy dobozzal amiben tényleg fura szagú dolgok voltak de hasonlított az egyik az ágyamra valóban. De mivel elvették így nem tudom biztosan állítani hogy az enyém lesz.

Aztán láttam, hogy a Gazdi a kezébe veszi azt a hosszú puha izét (alias fonal gombócok) és elkezdi tekergetni, szóval ugrott a séta. Be is aludtam rendesen, a mezőn futásról álmodtam egy nagyot.
Pár óra múlva ébredtem és jeleztem hogy akkor most kimennék megnézni azt a nagy mozgást a szomszédban. Mire visszatértem és lefeküdtem a Gazdi mondta hogy kitalált egy nagy kalandot amilyen még nem volt és biztos hogy élvezni fogom. Én nem voltam biztos benne, sőt abban sem hogy vele mehetek. Már teljesen felöltözött és én még mindig a helyemen vártam hogy mi fog történni. De képzeljétek, engem is oda hívott hogy öltözzek! Fura volt mert felvette a hátizsákot is amit nem szoktunk magunkkal vinni és elsétáltunk a kocsi mellett is hogy nem azzal megyünk kalandozni. Jó gondoltam, akkor sétálunk egy nagyot. El is indultunk az erdő felé de tovább irányított a falu kapujában hogy a lépcsőn menjünk fel. Én láttam már a Nagy Kukacot amelyik embereket eszik és utána ki is engedi őket. Nagy és hangos, de tulajdonképpen izgalmas is. A Gazdi azt találta ki hogy most hagyjuk hogy minket is megegyen. Nem mondom, nem voltam biztos benne hogy jó ez nekem és a lépcső jó magasan volt, de azért csak felugrottam nagy bátran. Meglepetésemre tényleg voltak benne emberek! Ugyan engem nem engedett oda hozzájuk mondván hogy nem tudok viselkedni. S akkor a Nagy Kukac elindult, éreztem hogy mozog a lábam alatt, sokkal gyorsabban és sokkal hullámzóbban mint a Kocsi. Először kicsit ijesztő volt de a Gazdi megdicsért hogy milyen okos vagyok és a többi ember is vidáman nézegetett hogy milyen szép is vagyok így gondoltam a Gazdi lába között csak nem lesz nagy bajom. Eléggé el voltam foglalva azzal hogy megálljak vagy szépen elfeküdjek a padlón, nem is hallottam igazán hogy egy csapat férfi madár hangokat utánoz hiszen mégis emberek és nincs is madár szaguk.
Az út nem volt hosszú hiszen csak egy megállót utaztunk és amikor ismét kinyílt az ajtó már szálltunk is le. Örültem bevallom mert azért annyira nem volt jó hogy tovább menjünk. Izgalmas volt mert megint oda érkeztünk mint korábban az Autóval, egy nagy finom illatú parkba. Igazából erdő, de sok az ösvény, bejárat, szobor és mindenféle. Szeretem nagyon a különleges illatokat, igaz itt nem engednek el mert több ember és állat is mászkálhat és én nagyon tudok nekik örülni ha ők nem is akarják akkor is.
Egyik ösvényen besétáltunk, a másikon átsétáltunk, és a harmadikon bukkantunk ki. Annyi izgalmas és új illat volt hogy szinte fel sem emeltem az orromat. Az egyik sétaút végén egy kerítés volt ami mögött sok pici emberke volt akik oda is jöttek a kerítéshez és mondták hogy milyen cuki és édes vagyok. Gondoltam ezt megjutalmazom és megnyalogattam a kezüket, és meg is próbáltam simogatni őket ahogy a kerítés engedte. Alig voltak nagyobbak mint én, a Gazdi szerint ők gyerekek és nem igazán szabad ugrálni rájuk (se). Ők még beszélgettek volna velem, de nekem fontosabb dolgom akadt így tovább rohantunk.
Jó volt a parkban és örültem hogy a Gazdi velem kalandozott ma! Visszafelé is Nagy Kukaccal jöttünk, már nem lepett meg hogy mozog, most már inkább a sok ember érdekelt akik szintén utaztak, igaz ők ülve. Az egyik különösen tetszett mert jó nagy volt, de sajnos én nem tetszettem neki mert rám se hederített, még telefonált is.

Hazafelé egy kis darabon elengedett a Gazdi hogy fussak mert ismerőssel találkoztunk és gondolta beszélget vele egy kicsit. Én nem így gondoltam... jól megugráltam, pedig mondták hogy nem szabad. Még kiélveztem a szünidőt, hiszen holnap már iskolás leszek és komolyan kell viselkednem :-D

Iskolába megyünk

Borka már a fülemet rágja hogy a rengeteg kalandját visszamenőleg örökítsem meg. Igaza van, csak én vagyok lusta :-)

Viszont gondoltam így az iskola előtt mesélek arról milyen volt óvodásnak. Amikor elmondom hogy hétvégén óvodában vagyunk legyen az kutyás vagy nem kutyás ember ránk csodálkoznak. Azt már elfogadják emberek hogy iskolába járnak az ebek, de hogy a baba kutyák óvodába az még nagyon új mindenkinek.
Igaz nekem is csak azért merült fel mert Borka valóban kisbaba kutyaként került hozzánk és tudtuk mi az amit úgymond elvárunk tőle. S mivel elég elszigetelt helyen nőtt fel, nem akartam megfosztani a különböző kutyák társaságától és erre tökéletesnek éreztem a hétvégi játszóházakat.
Nem mondom hogy egyszerű volt hiszen a lány alapvetően megadó típus, avagy ha úgy gondolja hogy nem ő az erősebb eb (lehet ez egy kis tacskó is :-D ) akkor két vállra fekteti saját magát és hanyatt megadóan viselkedik. Utána meg nyávog hogy ráugrálnak a hasára. Először nem érezte magát biztonságosan a foglalkozásokon de gyorsan oldódott és a végén már ő lett a nagylány aki majd megmutatja a többieknek hogy mi a rend. Igaz 6 hónapot töltöttünk el az Akela kutyaiskola baba szekciójában. Sokat játszott és tökéletesen megtanulta milyen kutyákat szeret, melyek azok akikkel először óvatos. Tisztában van a kutya testjelekkel így felméri hogy ki az aki nem szeretettel közeledik felé. Persze a vizsla vére azért kisebb ellen ugatásnál előjön, hogy "De most komolyan nem szeretsz?!" és megy vissza interjúra hogy vajon miért is nem szereti a játszópajtás.
Képesek vagyunk alapvető parancsszavakat végrehajtani és ezzel kiérdemelte azt a nagy jutalmat hogy szabadon sétálhat a mezőn, békésebb időszakban itt a Parkfaluban is. Békésebb időben mert félő hogy öregként is minden ember nyakába ugrik ameddig az ízületei bírják, s minden kutyával játékot kezdeményezne aki útjába kerül. Nem képes elfogadni hogy őt sem szeretheti mindenki :-D

Az óvoda nagyon sokat segített neki hogy kiegyensúlyozott, nagy, bátor tini vizsla lány legyen belőle aki most hétvégén beiratkozik a Kezdő tanfolyamra a nagytestűekhez. Nos ez utóbbi fura mert én még mindig törpe lánynak hívom, de tény hogy bizony igen hosszúak lettek a lábai ha kinyújtóztatja. Nagy bizakodással vágunk bele, hiszen már sok olyan dolgot megtanultunk ami talán sok iskolásnak új lesz viszont mi dacból nem csináljuk meg sokszor az utóbbi hetekben. Éljen a kamaszkor :-D !

S bár az engedelmességben vannak kilengések, a tini kor a bújós vizslát is kihozta belőle. Ezt imádom mert jön és bújik, keresi hogy miképpen lehetne közel hozzánk.

Itt szuszog a kosarában és talán a Balatoni fürdésről és játékról álmodik. Igen arról is mesélnem kell, mert nagyon élvezte élete első két strandolását.

Amikor az emberek furcsán néznek rám

Napköziben töltöttem néhány napot mert a Gazdi fejébe vette, hogy kipróbálja mennyire állom meg a helyemet nélküle. Az óvoda ahová járok szervezett néhány hétköznapi futkározást elfoglalt kutya tulajdonosoknak. Az én Gazdim nem elfoglalt, de valami nyaralizét emleget és hogy mi lesz velem nélküle ha nem puszilgatja a fülemet folyton.
Elmondom, semmi. Én imádom az óvónéniket és az óvóbácsit és simán el játszott velük és a többi kutyával gond nélkül. Mert cuki vagyok na :-D

Majdnem lett rózsaszín pórázom is, de mire kiszállították kiderült hogy a kerge Gazdi nem nézte meg a méretet és csivava súlyra rendelte. Így aztán pirosra becserélte ma, de azt súgta a fülembe hogy nagyon kúl dolog mert világít meg villog a sötétben. Szerintem is nagyon menő, gondoltam megkóstolom hogy finom-e mindemellett. Nem hagyta. Valami fülráncigálást ígért be érte.

Azt mondja hogy meséljem el a ma esti kalandunkat ami az új világítóssal sétálva történt velünk. Közösen sétáltunk a másik Gazdival és nagyon beszélgettek megint miközben nekem a Világot kellett felfedeznem kivételesen pórázon. Igazából egy jó ideig csak az átlagos élmények jöttek szembe mint minden más sétán, de aztán... Egy háznál találkoztunk egy fekete-fehér foltos fiú kutyával. Én először nem tudtam hová tenni mert jött és szaglászott. Szimpatikus volt és még azt is hagytam hogy a hátsó lábaim között ismerkedjünk. Láttam hogy milyen szép hosszú lábai vannak és gondoltam hogy ezzel lehetne futni. De éreztem a Papa gazdámon hogy nagyon ideges, míg a másik Gazdi éreztem hogy bízik bennem. Magához hívott és a fülembe súgta hogy rám bízza mi legyen és lecsatolta a pórázt. Elkezdett biztatni hogy fussak, semmiképpen ne dobjam hanyatt magamat mint ahogy szoktam. Így aztán loholtam és a foltos pedig utánam. Rájöttem hogy szeretne játszani, így incselkedtem vele, kergetőztünk. Figyeltem a Gazdira is mert néha elhangzott az ÁLLJ parancs és tudom pár napja hogy ez fontos neki így lecövekeltem. Hazáig játszottam a foltossal, de itt sajnos a Gazdi közölte hogy vége a bulinak és engem becsukott a kertbe míg ő elment a foltossal. Nagyon sérelmeztem ezt és ennek hangot is adtam. Azóta próbál kiengesztelni, még nem hagytam magamat teljesen lekenyerezni, majd talán holnap reggel :-P

Gazdi közbeszól:
Még csepp baba kutyaként elhatároztam hogy vele másképp lesz, őt igazi vizslának neveljük bátor és szociális kutyának. Sokszor furán néznek rám amikor azt mondom hogy óvodába járunk vele. Mindenkinek az iskola van maximum a fejében ahol ülfekszik tanulmányokat folytatnak a kutyák, de nem értik minek egy óvoda. Ma hála az Akela kutyaiskolának ezt a helyzetet is tökéletesen tudtuk kezelni. Én is. Megtanították a baba kutyák között hogy melyik testjelük mit jelent, mi a játék és mi lenne a támadás. Volt alkalmunk felügyeletük alatt kiismerni hogy Borka hogy működik bizonyos helyzetekben, megtanultam feltétlen bízni benne. Bízni abban hogy ő el tudja dönteni hogy a helyzet mikor veszélyes és hogy akkor tényleg elkezd futni hazafelé, s ha ő fut akkor kevés kutya tudja utolérni. Borka képes póráz nélkül is sétálni, figyel rám, irányítható, most már pár napja meg is állítható az adott helyzetekben mozdulatlanra. Persze a másik foltos kutya is barátságos volt és amikor Borka ezt átlátta akkor inkább már csak haza játszották magukat a házunkig. Az óvodában már megtanulta az alap vezényszavakat és főként türelmet tanult a többi kutyával és a szertelensége felett.
Büszke vagyok az okos nagylányra aki szeptembertől iskolás lesz és egy éves korára már bizonyítványa is lesz arról hogy milyen jól nevelt és szófogadó, igazi vizsla.

A tündérlány már alszik, ma mozgalmas napja volt és tényleg ígéretet tettem neki hogy az elmúlt két hónapról is megírjuk a naplóját utólag hiszen rengeteg dolog történt vele, valamikor hirtelen megnőtt és már egy kész vizsla lány fekszik és horkol a kanapén :-D

Egyre nagyobb és nagyobb leszek :-D

Bizonyítékok is vannak, leleplező videók.  De erről is csak később, majd ha a Gazdi végre összeszedi magát és nem csak a hülye fényképezőgépet nyomkodja rám :-P

8 hónapom margójára

S tényleg csak arra mert a gazdi nagyon lusta, és nem vezette a naplómat rendesen :-P  Helytelen dolog volt de megígérte hogy most majd visszaemlékezik és pótolja.

Hahahahaha még arra sem emlékszik hogy a mobilját hol hagyta!

Vakkantsatok rá néha hogy ideje lenne folytatni a kalandjaimat!

Elkészült a portfólióm

A gazdi kitalálta hogy ideje megörökíteni a kamasz szépségemet ha már a baba képek kimaradtak a "kövezés" miatt.
S mivel itthon mindig sikerül kikerülnöm a helyzetekből amikor "jaj de cuki" felkiáltással kap a gép felé, így bosszúból most egy profi fényképészhez cipelt el.
Meglepetésemre az volt kiírva hogy Vizslafotózás így gondoltam olyan rossz hely nem lehet ahol engem várnak. Egy kedves ember jött elém a kapuhoz akit rögtön megpróbáltam lepisilni örömömben biztos ami biztos.
Aztán egy meredek lépcsőhöz vezettek amelyen én nagy örömmel rohantam fel elvégre is itthon nem szabad és már régóta sejtem hogy valami nagyon titkos és tuti hely lehet ezek mögött.

Mindenhol kutya illatok voltak, rengeteg! Izgatott lettem ismét és mindent meg akartam nézni, szagolni, mancsolni. Lassan nyugodtam csak meg, addig a gazdi beszélgetett és megint a fura papírokat pakolászta egy asztalon. A két ember aztán mindenféle óriás papírokat húzgált amit nekem nem szabadott megmancsolnom.

S ezután elkezdődött a kaland. Ez is folyton villogtatott a szemembe viszont nála közben volt jutalom falat és játék. Így ez nagyon izgalmasnak tűnt elsőre. Jól megszámoltam hány darab falat van nála és igyekeztem szemmel tartani nehogy stikában egyet-egyet befaljon előlem Sokat kellett helyben maradnom ülnöm és feküdnöm. Na gondoltam ez is csak olyan mint az óvoda ahol viselkedni kell ha a közelemben van a gazdi.

De hála istennek eljött a pillanat hogy a vakus ember szólt a gazdinak hogy ideje neki is produkálnia magát. Innentől kezdve izgalmas lett ismét a pózolás. Először is észrevettem hogy a gazdi nincs rendesen megfésülködve így a mancsommal kénytelen voltam ezen segíteni. Aztán felfedeztem egy foltot az arcán, majd a fülén, a nyakán amit nyalakodással meg is igazítottam. Sivalkodott rendesen, de így jár az aki nem gondozza a szőrét :-D Persze a vakus ember közben is fényképezett, rengeteg vidám kép készült a birkózásunkról.

Egy órát bírtam a gyűrődést aztán úgy gondoltam ideje hogy vége legyen a manöken életemnek. A gazdi még ott kapott belőlem 5 képeslap példányt amit nagy boldogan hozott el bizonyítékképen hogy én milyen szép vagyok, ő meg hát.. olyan amilyen :-D Mondta hogy büszke volt rám milyen rendesen viselkedtem és képes voltam majd 300 képen produkálni magamat.



Egyet kell hogy értsek vele, akár iskolába is mehetnék hiszen annyi mindent megtanultam már. Az óvoda nagycsoportjába folyton új pajtások érkeznek de már nem félek tőlük. Pár perc alatt kiismerem őket és megtanultam hogy lefeküdni és megadni magamat nem cool, sokkal jobb futni és futni mert ritkán érnek utol. Csak a terelő kutya aki felveszi velem a versenyt, ha ő ott van nagyon elfáradok a foglalkozás végére. Mivel a gazdi látta hogy mennyire szeretek futni kitalált egy új játékot is. Kimegyünk a házak végén lévő mezőre és egy nagyon hosszú pórázra köt. Ez nagy dolog mert általában eléggé közel kell sétálnom hozzá és bevallom sokszor nem megy. Szóval a mezőn kapok végre szabadságot ! Arra mehetek amerre akarok, azt szagolgatok amit szeretnék. Egy szabályt kaptam csak hogy nem szabad semmit a számba vennem. De azért kaptam a futkározás közben a gazditól botot amit eldobált nekem és én pedig visszavittem neki pár lépésre tőle. Persze hogy nem adtam neki oda, ezt nem is gondolhatta komolyan :-D  Azt mondta, hogy ha jól viselkedem ezen a hosszú izén akkor hamarosan akár póráz nélkül is kószálhatok.

Itt a tavasz!

Ez a tavasz izé egy jó buli! Sokáig nem értettem amikor szavalták nekem hogy rosszkor születtem, de lehet benne valami. Reggel amikor felkelek már finom meleg az idő, csivitelnek azok a szárnyas finom illatú badarak. Jó tudom hogy madarak az igazi nevük, de a gazdi meg van fázva valami allergiával és nem tud rendesen megnevezni semmit. Szóval már reggel kirohanhatok és bár felügyelettel még mindig, de sok izgalmas kalandot látok a kertben.

Mostanában nem eszem követ, de csak azért mert annyi metszeni való bokrot találtam hogy nincs elég időm már más kertészkedési tevékenységre. Mindent meg kell kóstolnom, hiszen ki tudja mikor találok rá valami ínyenc falatra amit akkor is eszegethetek ha éppen nem adnak ebédet.
Fura ez a tavasz mert egy csomó állat beköltözött hozzánk. Nem hívtam őket és nem feltétlen látom szívesen a területemen. Kisebbek mint én mi tagadás, és sokszor nem is finomak. Csípnek, olyankor azt érzem hogy hasogat a nyelvem és az orrom.
Aztán vannak a badarak amelyeket már télen dagira felhízlaltunk. Azt hittem azért hogy most szépen megegyük őket, de nem! Azt mondja a gazdi hogy ők a barátaink és nem szabad kergetni őket, főként nem megenni. Azért én megpróbálnám, mert valahol mélyen a bundámban azt sugallja valami hogy finom lehet és hogy nekem élet feladatom elérni őket a nagy futásban. Persze most még sokkal gyorsabbak, de én meg gyorsan növök és sokat edzem naponta.

Bánatomra nem maradhatok egész nap kint egyedül mert állítólag rossz vagyok. Persze ezt én nem így gondolom, hiszen a bokrok finom, zsenge, ínyenc hajtásai annyira csábítóak hogy nem tudok neki ellenállni, csak eszem, csak eszem. Féltenek és aggódnak hogy mit veszek a számba, mert tény hogy azt nem eresztem, inkább egy nyalintással lenyelem. Volt is egy nehéz éjszakám a minap, csak úgy csikart a hasam egész éjjel. Reggelre aztán sikerült kitálalnom a gazdiknak a vacsora maradékát és benne egy 4 centis egészben lenyelt bot. Mondjuk ez is a gazdi hibája mert el akarta venni és kénytelen voltam gyorsan lenyelni nehogy az övé legyen.

Nem kell azért félteni mert egyre többet vagyunk kint. Kertészkedünk, fényképezkedünk, sétálunk és játszunk. Figyelemmel kísérem Zsombit a szomszéd fiú kutyát hogy éppen mi az aznapi pletyka, kivel találkozik és mit csinál. Kicsit szerelmes vagyok belé mert hát mégis egy komoly úriember és sokat tanulhatnék tőle. Egyenlőre leráz még mert csitrinek tart.

Igen a szomszédban lakó kutyák is egyre jobban érdekelnek. Nem mondom hogy mindenki barátságos és be kell vallanom van akitől félek is. Olyankor jó ha a gazdi ott van mellettem mert a nagy teste mögé lehet bújni. Viszont az óvodát imádom! Ma is olyan jót játszottam Csipesszel és Lilivel ! Szinte alig feküdtem le megadóan mert ők is kedvesek voltak és kergetőzhettünk sokat. Bevallom volt egy mélypontom pár hete, na akkor kiborult a gazdi. Nem volt jó napom és egy kiscsoportos fiú zaklatott. Mondtam én neki szépen hogy hagyjon, de nem hallgatott rám. Aztán amikor leszedték rólam akkor én utána mentem és tovább mondtam neki hogy hagyjon már békén de megint rám tenyerelt. Azt mondták hisztizem pedig nem iiiiis! A gazdi bosszúból másnap már nem is vitt oviba és egész nap azt dörgölte a nózim alá hogy miattam van. Szeretem az ovit, a óvóbácsikat és de főként az óvónéniket imádom. Van egy barátnőm is Ízisz a kutyalány. Őt különösen szeretem mert lehet vele puszizkodni, tud sokat futni és a gazdi is barátkozik Ízisz gazdájával. Sajnos hamarosan ő már felnőtt lány lesz és azt mondják hogy iskolás, de bízom benne hogy akkor is majd együtt játszhatunk valahogy.

Okosodom is, már majdnem minden rossz szokásomat elhagytam, hogy újakat tanuljak :-D  Ilyen az esténkénti vita a gazdikkal. Mindegy hogy milyen témában, de én felállok az ágyamban és mint egy hordó szónok vitát nyitok. Ők annyira nem lelkesek, kb. majd mindig szájkosár lesz a vége mert hosszú témákat választok minden felszólalásra. Azt mondják ez már a kamaszodás, de félek hogy ez még csak a kezdet. Mert olyan izgatott vagyok gyakran.
Azt mondja a gazdi hogy írjam le mit tudok már majdnem állandóan. Nos nézzük csak. Tudok ülni, aztán ülve maradni ha ő ellép tőlem. Tudok láb mellett menni de csak ha muszáj és van nála virsli. Sétálni nem tudok rendesen úgy hogy nem húzom néha/mindig/nagyon de nem is áll szándékomban :-P  Kicsit már tudok feküdni is, bár ennek nem látom értelmét egyenlőre. Tudom hol a helyem ahová menni kell ha viselkedni kell, vagy ha esznek. Szobatiszta vagyok, szinte napját sem tudom mikor pisiltem be... nos úgy igazából. Mert sajnos örömből még mindig bepisilek amiért egyre jobban haragszanak. Tudom hogy le kell ülnöm ha enni kapok, vagy ha kimegyünk az ajtón, Tudom hogy meg kell állnom ha jön az autó és megtanultam hogy a gazdi nem kígyó ezért a Másik oldal azt jelenti séta közben hogy az út felé kell kerülnöm és nem körbe tekerni a fákat, bokrokat, embereket.
Ja igen és már nem lopok gazdi dolgokat és nagyon rendesen viselkedem ha elmennek itthonról.


Szóval nagy lány vagyok, 6,5 hónapos és még mindig cuki !