Délelőtt a futárizét vártuk aki hozza a titkos dobozokat mindig. Bevallom ma csinált valamit a dobozzal mert míg a múltkor szépen rá tudtam mászni is ugrálni rajta, most valahogy összement és alig fért el a fél lábam rajta.
Utána viszont gyorsan öltöztünk és tudtam hogy valami izgalmas jön mert előkerült a Doboz. Ezt a valamit pár hete kaptam egy izgalmas helyen hogy tudjak velük utazni kocsiban és ne mocorogjak folyton. Egyszer már korábban próbáltam utazni benne, nem túl kényelmes de azért nem sokat sírtam miatta.
Na most elővették és behozták a nappaliba. Azért én bírom ezt a Dobozt már ekkor is bele másztam játszani és rongyozni amíg melegítették nekem. Aztán hirtelen útra keltünk. Bevallom nem vagyok mindig biztos benne hogy jó fog történni ilyenkor de azért optimistán tekintettem most is az elkövetkezendőkre. Hamar odaértünk a Városba ahogy a Gazdi hívta. Hú ott mennyi ember volt! Még nem láttam együtt ennyit és mennyi izgalmas illat kószált arra. Filozófiám hogy én cuki vagyok és ezt mindenkinek tudnia kell, mert ez Alap ahogy Demény barátom mondaná. Ennek szellemében gondoltam mindenki odajön és simogat meg szeretget. Hát nem :-( Illetve a Gazdi azt mondta hogy nem szabad és most azt gyakoroljuk hogy miképpen nem nézzünk rájuk és főként ne ugráljunk rájuk. Ennek semmi értelmét nem láttam mert hát olyan izgalmasak voltak, olyan sokan sétáltak körülöttem. De beláttam egy idő után hogy lehet hogy igaza van mert tényleg kevesen akartak megsimogatni, így inkább a szagok felé fordultam. Volt ott mindenféle: kutya, ember, étel és ismeretlen dolgok. Annyi információt szereztem mint eddig sosem! Nagyon élveztem és remélem máskor is elvisz oda.
A séta végén visszamásztam a Dobozba és újra útra keltünk. Na ezt már annyira nem szerettem mert mentünk, megálltunk, mentünk és megálltunk. Ott olyan dolog történ mi még sosem: egyedül hagytak a kocsiban hosszúúúú időre. Igaz ők azt mondták csak 20 perc volt, de ezt én nem értettem miért mondják mert sok volt és kész! De tudom ám hol voltak, a Kajánál. Nagy szatyrokban hoztak mindenfélét és egy kenyér véggel próbáltak megzsarolni az egyedül lét megbocsátásáért.
Megint útra keltünk, itt azért már elmondtam a véleményemet hogy szeretnék haza vagy legalább visszamenni a Városba. Azt mondták egy másikba megyünk most miattam. Nos tényleg, az állatorvoshoz vittek szurira. Sokat kaptam már, tudtam hogy hol vagyunk. Nem félek én tőle, de azért annyira nem is kedvelem. Viszont itt is ért egy izgalmas élmény. Volt ott egy kutya akinek olyan pisze orra volt és szuszogott. Na én azt meg akartam nézni közelebbről. Csak az volt a baj hogy ő is meg akart nézni. Annyira azért nem vagyok ám bátor, azonnal bepisiltem kicsit. Nem szégyen azt mondják, de így nem hagyták hogy tovább ismerkedjek és a kanadai Nagy-tavakat felrajzoljam a padlóra :-) Itt kaptam simogatásokat a dokinénétől és azt is mondta hogy cuki vagyok. Helyre is állt a lelki békém azonnal .
Na itt már azt hittem hazafelé tartunk de tévedtem. Valami rossz hírű környékre mentünk ahol az egyik Gazdi bement egy nagy házba valami leletért. Bár kimásztam pisilni de aztán már nagyon fáztam és éhes is voltam mert kimaradt az ebéd szóval nyűgösen adtam hangot annak hogy ideje a kalandokat befejezni.
Itthon aztán kaptam inni, enni és végre kakilhattam is amit nyilvános helyen nem teszek elvégre is szobatiszta vagyok vagy mi :-D
Elfáradtam nagyon, most alszom és alszom. No igen a héten megkaptam a Gazdi kanapéját és ő átült egy kisebbre. Hiába aki Deményista annak ez jár :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése