Növögetek

Rég nem írtam mert nem volt rá időm :-)

Lassan 3 hónapos leszek és azt mondják már elég nagylány. Felérem az ebédlő asztalt és lendületből landolok a kanapén ha nem veszik észre.

Sajnos az elhelyezési körülményeim romlottak, az összes puha párnám eltűnt. Én igazán nem értem miért?! Egy csúf téli napon elhatároztam hogy megnézem milyen puha állat lakhat bennük. S miután az elsőben csak valami fúj fehér izét találtam gondoltam a másodikba költözött. A Gazdi nem volt boldog, valami olyasmit emlegetett hogy kemény kövön fogok aludni ezután. Kezdem érteni miről mesélt sajnos. Mert hiányoznak a párnáim. Igaz tudom hol vannak, egy rácsos izé mögött ahová ő esténként felmegy. Ha nagy leszek, nagyon nagy akkor az onnan kiveszem az tuti biztos! Addig is marad a műanyag láda és az ágy. A műanyag ládát már kinőttem de ragaszkodom hozzá mivel abban érkeztem és szeretem a meghittségét.

Mindez persze azért volt mert unatkoztam. Talán az előző bejegyzésem körül történt hogy a Gazdi mamám valami munkára hivatkozva kevesebbet foglalkozott velem. Itthon volt de nem lehetett vele játszani és még éjszaka sem hagyott aludni mert akkor is a munka mumussal volt. Mára kinőtte és ismét nagyokat sétálunk és van ölbekutyi is esténként.
Ezt pl. szeretem még akkor is ha lassan már lelóg a fél fejem és a hátsó lábaim. Estére mindig megbékél még akkor is ha napközben nagyon rosszat csináltam. Akkor az ölébe vesz, lekapcsolja a villanyokat csak a villogó doboz megy és dünnyög nekem meg simogat. Én persze ott is játszanék a legtöbbször, de próbál alvásra bírni.

Most már át tudom aludni az éjszakát ha akarom. Nem mindig akarom persze, de azért ebben javultam szerintük. Napközben is szundikálok többször, de kell is mert annyi dolgom van két alvás között! Van az a Kert valami ahol mindig találok kalandokat. Rátaláltam a kövekre amitől a Gazdik idegesek. Azt mondják lenyelem, de én tudom ám hogy nem szabad. No meg eléggé elburjánzott a növényzet, nem gondozták a Gazdik elég jól így kénytelen vagyok én most télvíz idején megmetszeni, felásni. Többek között ezért sem érek rá blogot írni a mancsommal. Sok a dolog, még néhol mozgó fadarabokat is találok. Azt mondták hogy "Jézusommeztelencsigá"-nak hívják. Elvették tőlem pedig majdnem olyan puha és finom volt mint a párnám. Nem csüggedtem mert ha ő meztelen akkor kerestem neki házat és azt is bevittem. Persze ezek semminek nem tudnak örülni, azt is elvették tőlem.

Pedig én nagyon jó vagyok ám mostanában, megtanultam a pelusra pisilni ha nincs kedvem kimenni vagy nem elég gyorsan jönnek a hívásomra az ajtóhoz. Hogy ezek hogy tudnak ennek örülni?!  Viszont ha máshová pisilek nagyon mérgesek változatlanul, pedig örömömben kénytelen vagyok tócsákat hagyni mindig. A kakilás jó mert utána ásunk és betemetjük, majd jön a jutalom falat. Megkóstoltam hogy jó ízű-e a kaki mert ezek annak is nagyon örülnek ha leguggolok, de nem ízlett annyira.

Enni egyre többet adnak hogy nagyra növekedjek. Néha kerül bele valami finom falat is amit én megpróbálok morgással védelmezni az utóbbi napokban. Ez nem nagyon tetszik nekik, ciki de elveszik az ételt tőlem. Nem tudom így marad-e, de ha igen egyre gyorsabban kell ennem. Most amúgy valami karácsony izé van. Egy csomó étel van a konyhában amihez még nem férek hozzá. Finom az illatuk és néha én is kapok belőle. Megtanultam várni türelmesen... kb. 2 percig, mert fel nem foghatom hogy mit tudnak ennyi ideig szöszölni az evéssel. Én töredék idő alatt végzem a tányérommal!

Többet is sétálunk mert van kedvem idegen tájakra kalandozni. Bár kicsit még félek ha olyan helyre tévedünk a faluban amit nem ismerek. Szeretem tudni hol járok mert akkor biztos lehetek benne hogy hazatalálunk. Bírom a füvet, igazi nincs itthon, viszont a műfű nagyon izgalmas. A Gazdi szerint egyszer meglátják hogy szálanként húzgálom ki nagy lesz a kiabálás a házból :-) Voltunk erdőben is, ott izgatott lettem, valami fura érzés fogott el. Azt mondják azért mert vadász kutya vagyok és szeretem az erdőben élő állatokat. Nem tudom még hogy szeretem-e, de ha nagy leszek biztosan erre is rá fogok jönni.

Mert már annyira megnőttem hogy állítólag óvoda érett lettem. Ígérik hogy jövőre mihamarabb beíratnak és ott is hagynak egy időre mert ott lesznek a Többiek és végre lesz kit harapdálnom és kergetnem. Mert hát néha hiányoznak a testvéreim, sokat álmodom a Mamáról és a róluk. Akkor kicsit sírni szoktam álmomban de a Gazdi hangjára megnyugszom.
Ismerkedem minden Emberrel és néha a kutyákkal is. Még nem találtam jó játszó pajtást itt mert ez előző is megijedt a vidámságomtól. Tény hogy ha elfog az izgalom akkor nagyon gyorsan szaladok, harapok, karmolok és még a fülem is lobog utánam. Mindig új játékok után kutatok, a régiek már unalmasak. Drótok, papírok, minden rágható reszket tőlem! A fenyőfa is ezért került az asztal tetejére ahová még csak kicsit tudok felmancsolni.

Hangom hét határba hallatszik ha mondani valóm van. Egyenlőre csak a Gazdáimmal beszélgetek, de velük sokat. Ha értetlenek akkor a fülükbe ordítom a mondanivalót!

Talán ennyi elég is lesz mára a meséből, aludnom kell mert mindjárt itt a vacsora. Legközelebb majd mesélek az óvodás kalandjaimról!

8 hetes lettem

Nem nagyon ünnepelték meg, sőt!  Gondolták hogy azzal okoznak örömöt hogy elvisznek autózni. Egy fura szagú helyre kirándultunk, ők úgy hívták hogy doktornéni. Egy barátságos emberpár fogadott akiknek szintén fura szaguk volt de sokat simogattak. Azt mondták hogy cuki vagyok és már kezdem is elhinni.
A gazdi kérésére még a körmeimet is bántották, igaz nem fájt de nem is szerettem annyira hogy csipkedik. Kaptam szurit is amit nem is éreztem annyira. Viszont rengeteget ugráltam, mocorogtam így mire az egésznek vége lett teljesen elfáradtam és bealudtam a kocsiban.
Nem is baj mert a gazdi még beugrott valami bevásárlóba ahonnan finom illatú dolgokat hozott míg én aludtam a kocsiban a másik gazdival. Nagy rákészülés volt erre a bevásárlóra, de meg kell hagyni jó dolog mert utána délben kaptam valami finom ízt a száraz tápomra. Fel is fedeztem hogy abban a nagy szürke micsodában tárolják ezt az ízt. Most már résen leszek, ha legközelebb kinyitják akkor beugrom és lehúzom arról a magas polcról.
Sokat tanultam ám az elmúlt 2 hétben. A szobatisztaság már majdnem jó, az ajtóba állok ha kell és ha elég fürgék akkor kint végzem a dolgomat. Ha meg nem.... nos akkor bárhol a nappaliban mert a pelusokat azóta is játszó szőnyegnek tekintem.
Egyre kevesebbet alszom, és sokkal többet játszom és futok egész nap. Egyre hidegebb van, így igyekszem sok jó játékot kitalálni hogy legyen kedvem kint maradni. A kedvenc bokromat kivágták, azt mondták beteg leszek tőle. Én ezt nem hiszem mert finom bogyói voltak, de nem hagytak beleszólni. Van hogy csak kirohanok pisilni és már futok is vissza. Muszáj még a lépcsőn mert nem érem fel a teraszt, bár már küzdök hogy felhúzzam magamat.
Kalandos az utca is ahová még nem szabadna kimennem, de a gazdi szerint kell a kaland hogy nyugodtabb legyek. Megismerkedtem már több emberrel akik szintén a cuki és a szép szavakat ismételgetik olyan kedvesen. Szóval én akkor Cuki Kedves Borka vagyok :-) A kutyák ugatásától még félek, bár nem tudom miért hiszen már én is próbálgatom az ugatást szorgalmasan. Ma fel is keltettem az egyik gazdámat, azt hitte egyedül vagyok pedig csak játszottam :-D
Azt is mondják hogy kinőttem a kis gömböc formámat és egyre jobban hasonlítok vizslára. A mamám szerint jó vizslának lenni, mert vadászhatok és okos is leszek, ezt mondta búcsúzóul amikor eljöttem tőle. Hát az okosság kérdésében azt hiszem jól haladok, a vadászat még rejtély számomra mit jelenthet. Egy biztos finom szagok vannak itthon is, és a doktornéni felé menet is izgalmas illatok voltak.
Megtanultam kenyeret sütni, ruhát mosni, egyedül aludni éjszaka, a fránya 'nem' szót és tulajdonképpen megbarátkoztam a nevemmel is.
Még mindig érthetetlen hogy miért nem lehet drótot rágni és a gazdikat harapdálni, s ha nem lehet akkor miért nem lophatok magamnak újabb és újabb játékokat.

Ja és tévézem is, vannak emberek akik onnan beszélnek. A romantikus részeket szeretem, meg az állatos filmeket. Most muszáj mennem, mert úgy látom szabadon van az egyik gazdi papucsa és azt most muszáj magamévá tenni :-D

A kezdetek

2015. október elején születtem egy kis erdő közepén. A Mamám egy végtelenül türelmes vizsla mama volt mert minden rosszaságot megengedett nekünk a testvéreimmel.  Ez honnan tudom? Nos onnan hogy mostanában a Gazdi azt mondogatja, nem is hiszi hogy mennyire neveletlen vagyok :-P
Jófogás Bíborkának hívnak mert egy hirdetési kutya vagyok. Igazából a sok testvérem közül én választottam ki a Gazdit magamnak, előadtam a bátortalan és félénk kutyát hogy magához öleljen és babusgasson már akkor. Bevált :-D Igaz azóta is bánja hogy nem egy felnőtt kutyát vett magához, de már eső után Bíborka.
Egy kis gömböcként érkeztem meg új családomba és rögtön rájöttem hogy mennyi újdonságot kell megtanulnom. Először is ezek egy jégpálya közepén laknak. Komolyan! Egy csúszós kőre tettek le és közölték hogy kelj fel és járj! Hát nem is olyan egyszerű az ám! Mára már persze megszoktam és ki is használom hogy csúszik pl. a lefekvésnél csak csúsztatom előre a mellső mancsaimat és hopp már földet is értem.
Aztán ez a pisi-kaki mizéria. Nem is értem hogy minek ezen pörögni. Persze itt is először szépen a pelusra tettem az aktuálist, de aztán beláttam hogy sokkal jobb lenne játszó szőnyegnek az a fehér mizé. Azóta nem oda vándorlok hanem a nappali bármelyik sarkába. Persze veszekednek velem hogy miért, így akkor mehetek a kertbe a kis és nagy dolgaimmal. Igen hát oda megyek ám nagyrészt, mert láttam hogy örülnek neki. Én annyira nem mert nagyon hideg van kint.
Hú mennyit hallom hogy rosszkor születtem! Már kezdem elhinni hogy valami tényleg nem stimmelt azzal a gólyával hogy most dobott le mert én fázós vagyok nagyon. Valami tavaszt emlegetnek hogy akkor kellett volna születnem nem most. Nem tudom mi az de olyan hangsúllyal mondják hogy biztos valami kalandos és jó lehet. 
Rágni sem hagynak pedig annyira szépen tudnék cakkokat illeszteni bármibe. Mindenben látom a játékot kivéve azokban amit pont erre adtak nekem. Egy idő után uncsik, ezért jöhet bármi más ami mozog, finom, puha vagy kemény, ami tilos vagy csak éppen drót.
Sokat eszem és imádom a hasamat. 

Hát valahogy így kezdődött az emberek közötti életem.