A Gazdi közbeszól

Amióta világ a világ számomra azóta van kutyánk. Volt jól nevelt, volt hobó, s volt olyan amelyik szimplán rossz volt.
Viszont mindegyiknek igyekeztünk mindent megadni amire módunk volt, úgy hiszem amikor lehetett boldogok voltak. Van némi tapasztalatunk a kutyákkal való életben és azok nevelésében ha nem is profi szinten de az együttéléshez szükséges módon. Tudom hogy a kutya nem ember (igen Borka, akár mekkora boci szemekkel nézel :-D ) és igen harap vagy esetleg lehet mérges. Soha nem gondoltam, hogy az én kutyámat mindenkinek szeretnie kell nemtől, kortól függetlenül. Mert tudom, hogy bármikor lehet olyan hogy előjön belőle az állati rész. Nem fog, de lehet.
Ezért gondoltuk most, hogy életünkben először lesz baba kutyánk, olyan pici, baba illatú puhaság. Persze mi sem számoltunk mindennel, főképp nem a mérgező bokrok legelésével, a kő elfogyasztásával, de most nem is erről mesélnék mert ezt elmondta Borka.

Ma vissza kellett mennünk kontrollra Borkával mert a hasán is tapintottam belül egy csomót és a nyakára is nőtt egy hatalmas púp. Az orvos megnyugtatott hogy a hasa rendben van csak belső varrat és nem nyílt ki, a nyakán viszont a nyakörv súrlódása miatt egy bevérzés lett ami nem komoly és borogassuk. ( Nos ha valaki már próbált kölyök kutyát borogatni és azt megszorozza hárommal akkor már tudja mennyire voltam sikeres az elmúlt órákban :-P)
Az orvosnál Borka virgonc volt és persze minden kutyához oda akart menni. Talán engedtem is volna, de én hiszek abban hogy először az óvoda legyen a pozitív élmény ilyen téren ami ugye most tolódik.
Kint az utcán vártam hogy a másik gazdi nyissa a csomagtartót és a ládát hogy beszállhasson Borka, s mindezt egy főútvonalon próbáltuk meg. Azt láttam a perifériámon hogy a járdán szembe jön velünk egy fiatal pár egy kb. hasonló méretű felnőtt kutyával. Ösztönből lehúzódtam az út szélére, hogy elmehessenek és Borkát rövidebb pórázra vettem hogy ne ugráljon rájuk.
Pillanatokon belül arra lettem figyelmes, hogy a kutya szabadon jön felénk, póráz nincs rajta. Ösztönből leléptem a két kocsi közé az útra és jobb híján Borka és a kutya közé álltam be amitől persze Borka az autók felé került. A gazdája rászólt a kutyára hogy ne jöjjön felénk elég erélytelenül és én is mondtam hogy nem szeretném. Erre ő csak annyit reagált, hogy nem fog bántani a kutyája. Nos ahogy fent írtam, vagy igen, vagy nem. Ez mindegy is volt, mert a kutya csak jött hozzánk közelebb és akkor már kezdtem azt érezni hogy bizony kimegyünk a kocsik közé ultrarövid pórázon mert:
- Borkának még nem volt egy az egyben kapcsolata idegen kutyával aki szabadon van (pórázas történet már volt ahol lehetett kontrollálni) és nem akartam hogy esetleg egy harapásos rossz élménnyel kezdjük
- 4 napja műtötték ami miatt nem mehetünk óvodába sem, a sérülés, a seb illata és a még rajta lévő vér darabkák tuti nem az egészséges kutya üzenetét hordozzák
- a másik gazdának sem volt "hatalma" a kutyája felett, bármi történik totál tehetetlen lett volna ezt rögtön levettem a reakcióiból és testtartásából
- s nem utolsó sorban - s tényleg nincs alapvetően előítéletem - ez egy pitbull féle kutya volt akikre azért halmozottan igaz hogy harci kutya és bármikor előjöhet belőle az állati rész.

Mindez pillanatok alatt játszódott le, maximum 1,5 méteren belül. Én akkor nem láttam mindent ahogy elmesélték. Ugyanis az úttesten elindultunk a kocsik mellett a csomagtartó felé és villámgyorsan beapplikáltam a kölyöklányt a dobozba. Viszont ezen idő alatt az amúgy "felelős" gazdi állítólag ütötte-verte a pitbullt mert nem fogadott szót neki. Nem tudom hogy miért gondolta hogy így a kutya szót fogad majd neki bármikor is.

A héten a neten terjedő halálra éheztetett vizsla képe ráégett a retinámra. Nem tudom megérteni miért bánunk ilyen gonosz módon az állatokkal. Nem azt mondom hogy Borka nem kapott pofont, mert igen, amikor már elveszítette teljesen a kontrollt önmaga felett idegében. De nem verjük és nem fél tőlünk vagy a kezünktől mert ez utóbbitól csak simogatást kap élete 99.9%-ban. Miért nem változik az állattartás Mo-on, miért vannak méltánytalan körülmények között tartott állatok és miért kell gyerekeknek szenvedniük éhesen, verésektől? Talán ez utóbbi miatt van az, hogy az állatoknak sincs minimális becsülete sem, hiszen ha valaki a gyerekével rosszul bánik az egy állattal szemben még annyi tiszteletet sem mutat.

Szomorú, hogy nem vagyunk tisztában sem a saját korlátainkkal, sem a velünk élő állatok viselkedésével. Én úgy gondolom tudtam, hogy Borkától és tőlem mi várható el, milyen reakciókkal kezeljük a helyzetet. Én a pitt reakcióiban nem voltam biztos, hiszen sem a testtartása, sem a farka (nem is tudom hogy volt-e egyáltalán) mozgásából nem tudtam biztosan megítélni hogy milyen szándékkal jön. Lehet hogy szegény csak tényleg ismerkedni akart és verés lett a vége. Nem gondolom azt sem. hogy az utcán elfogadható ha egy kutya póráz nélkül közlekedik. Lehet bármilyen jól nevelt, de a szemben közlekedő ember fél a kutyáktól, akkor bármilyen cuki Borka nem akar vele megismerkedni, esetleg még elmenni mellette is fél.
Olvastam hogy Budapesten a X. kerületben a parkokban nem lesz engedélyezett a kutyákkal a séta. Ez is nonszensz, de ugyanakkor a kutyások reakciója is, hogy márpedig az ő kutyájuknak kell hogy póráz nélkül szabadon mozogjon bárhol és ez előjoguk. Ez pont annyira nem valós jog, hiszen a közterek mindenki örömére kell hogy szolgáljanak.

Borka persze nem ért egyet, mert igenis free Borka főként most hogy még pisilni is pórázon megy :-) Ráadásul ő még azt gondolja hogy minden ember jó és ő pedig minden embernek cuki simogatni való gombóc. Még meg kell tanulni többek között hogy nincs így, ő sem cuki már annyira, és az emberek egy része bizony nem jó. Na meg a kövek sem...

Hupsz

Szenvedek

Az úgy volt... Nem szépítem rossz voltam. Illetve csak azt mondják hogy én tehetek róla, bár biztos vagyok benne hogy nincs igazuk :-)
Imádom a köveket, a bokrok ágait, az átázott faleveleket és mindent ami a kertben van. A baj az hogy szerintem finomak is. Ezért aztán előszeretettel eszegetek mindent. A legtöbb dolgot elveszik tőlem, kitépik a számból, de ha elég ügyes vagyok akkor megtarthatom.
Vasárnap délután is találtam egy szimpatikus követ a kertben amit be is csempésztem az ágyamba. A Gazdi pedig ebben a téli időjárásban lelassult eléggé, valami reuma izét emleget. Szóval már röpült felém de én sokkal szemfülesebb voltam és nyeltem egy nagyot. Vihogtam hogy na ezt lekésted, hihi :-D
Este már éreztem hogy valami romlott kaját adhattak mert fájt a pocakom. Gondoltam sebaj majd reggel rá legelek egy kis füvet. De ez nem jött össze mert közben leesett a hó és minden zöldet befedett. Egy volt kint csak de a Gazdi úgy visított ha felé oldalaztam, hogy gondoltam hagyom nehogy infarktust kapjon nekem.
Reggel aztán félszívvel de bereggeliztem és elindítottam a "Borítsuk ki az alattvalóimat" projektet és egy percre sem álltam le holott már éreztem hogy bizony nagyon nem jó a kajám minősége. Délben aztán már nem akartam enni, gondoltam diétázom. Ezek nem értettek egyet a véleményemmel és a gurulós nagy autóba tettek és elvitte a fura szagú helyre. Lelencbe adtak! Először azt mondták hogy mindjárt itt vannak értem de abból a sötét szobából ahová vittek már nem is engedtek el aznap. Valami követ emlegettek és akkor rémlett be hogy nyami milyen finom is volt tegnap, de hol van az már, most tényleg éhes vagyok adjatok enni!
Nem adtak csak valami fura szereket amitől álmos lettem. Gondoltam ezek nem tudják hogy alvás előtt vacsorázni kellene?!
Mire felébredtem a Gazdik sehol nem voltak, és egy csomó kutya pajtás ébredezett a többi kennelben. Rácsos volt és bár néha dobozban
 utazom azért aludni csak nem akartam benne. Azt mondták mindjárt itt vannak értem így vártam, csak vártam, csak vártam... De nem jöttek :-(  Sokat sírtam, s egyszer csak elfáradtam és bealudtam. Hallottam még hogy suttognak a fülembe hogy a Gazdik elakadtak útközben és holnap mire felébredek itt lesznek.
Reggel aztán észrevettem hogy valami miatt fáj a hasam. Jó tudom ez este is eszembe juthatott volna de akkor fontosabb volt hogy nem az ágyamban ébredtem. Tényleg jöttek értem, én akkor már teljesen jól voltam és annyira megörültem nekik hogy még bepisilni is elfelejtettem.
Hazajöttünk és gondoltam most már végre adnak valami finomat enni mielőtt beszundizok az izgalmakra. Hát nem adtak! Folyton a diétát és azt a követ emlegették. Sőt arra gondoltak hogy egy fehér műanyag ruhát adnak rám mert állítólag nyalakodnék. Még jó hogy! Ha már enni nem adnak. Rossz volt vele közlekedni, mindennek neki mentem és még feküdni is problémás volt vele. Hát még a lépcsőzés!
Este aztán adtak valami pépes lét amit vacsora helyett gondoltak. Nem volt rossz íze és az illata is finom volt. Viszont jóval kevesebb mint amit falni szoktam, így gondoltam adnak még abból is amit ők esznek. Képzeljétek nem! Azt mondták hogy jó sokáig nem is kaphatok a diéta izé miatt. S azóta sem adnak pedig elég éhes vagyok. Éjszaka dobáltam magamat és sehogy sem volt kényelmes, mivel a Gazdi felfeküdt az ágyamra (sicc!) és én mellette alhattam a nappali dobozomban de az a tölcsér akadályozott a gömbölyödésben. Addig szenvedtem mire levették rólam és egyenlőre nem is tették vissza hála istennek. Jó nem is szeretik ha nyalakszom, de majd titokban ;-)
Nagyon szurkolnak hogy kis csomagokat helyezzek el nekik, de még nem jött el a pillanat. Meg ki szeret pórázon WC-re menni, ugyanis a köves afférom óta nem engednek szabadon. Milyen lázító dolog hogy  2 napja senki nem ellenőrizte le a bokrok alját, nem metszette meg a bokrokat és a ház háta mögött sem vizsgálódott senki!

Nos ez a helyzet. Van egy nagy vágás a pocakomon és ennyi a bajom, mert a kedvem már jó lenne ha végre valaki egy nagy rúd szalámit hozna nekem az éhező, elnyomott nagy beteg kutyának :D Ja igen és ha betiltatnák a Fúj jelszót mert most mindenre azt mondják és nagyon unalmas :-P Azt hittem majd az óvodás kalandjaimmal jelentkezem, de az most pár hétig ugrott sajnos.

Kirándulás tanulságokkal

Ma úgy gondolták a Gazdik hogy tanulva a múlt heti kalandokból nem hagynak itthon. Jól is tették mert így elmehettem kalandozni velük!

Délelőtt a futárizét vártuk aki hozza a titkos dobozokat mindig. Bevallom ma csinált valamit a dobozzal mert míg a múltkor szépen rá tudtam mászni is ugrálni rajta, most valahogy összement és alig fért el a fél lábam rajta.

Utána viszont gyorsan öltöztünk és tudtam hogy valami izgalmas jön mert előkerült a Doboz. Ezt a valamit pár hete kaptam egy izgalmas helyen hogy tudjak velük utazni kocsiban és ne mocorogjak folyton. Egyszer már korábban próbáltam utazni benne, nem túl kényelmes de azért nem sokat sírtam miatta.

Na most elővették és behozták a nappaliba. Azért én bírom ezt a Dobozt már ekkor is bele másztam játszani és rongyozni amíg melegítették nekem. Aztán hirtelen útra keltünk. Bevallom nem vagyok mindig biztos benne hogy jó fog történni ilyenkor de azért optimistán tekintettem most is az elkövetkezendőkre. Hamar odaértünk a Városba ahogy a Gazdi hívta. Hú ott mennyi ember volt! Még nem láttam együtt ennyit és mennyi izgalmas illat kószált arra. Filozófiám hogy én cuki vagyok és ezt mindenkinek tudnia kell, mert ez Alap ahogy Demény barátom mondaná. Ennek szellemében gondoltam mindenki odajön és simogat meg szeretget. Hát nem :-(  Illetve a Gazdi azt mondta hogy nem szabad és most azt gyakoroljuk hogy miképpen nem nézzünk rájuk és főként ne ugráljunk rájuk. Ennek semmi értelmét nem láttam mert hát olyan izgalmasak voltak, olyan sokan sétáltak körülöttem. De beláttam egy idő után hogy lehet hogy igaza van mert tényleg kevesen akartak megsimogatni, így inkább a szagok felé fordultam. Volt ott mindenféle: kutya, ember, étel és ismeretlen dolgok. Annyi információt szereztem mint eddig sosem!  Nagyon élveztem és remélem máskor is elvisz oda.

A séta végén visszamásztam a Dobozba és újra útra keltünk. Na ezt már annyira nem szerettem mert mentünk, megálltunk, mentünk és megálltunk. Ott olyan dolog történ mi még sosem: egyedül hagytak a kocsiban hosszúúúú időre. Igaz ők azt mondták csak 20 perc volt, de ezt én nem értettem miért mondják mert sok volt és kész! De tudom ám hol voltak, a Kajánál. Nagy szatyrokban hoztak mindenfélét és egy kenyér véggel próbáltak megzsarolni az egyedül lét megbocsátásáért.

Megint útra keltünk, itt azért már elmondtam a véleményemet hogy szeretnék haza vagy legalább visszamenni a Városba. Azt mondták egy másikba megyünk most miattam. Nos tényleg, az állatorvoshoz vittek szurira. Sokat kaptam már, tudtam hogy hol vagyunk. Nem félek én tőle, de azért annyira nem is kedvelem. Viszont itt is ért egy izgalmas élmény. Volt ott egy kutya akinek olyan pisze orra volt és szuszogott. Na én azt meg akartam nézni közelebbről. Csak az volt a baj hogy ő is meg akart nézni. Annyira azért nem vagyok ám bátor, azonnal bepisiltem kicsit. Nem szégyen azt mondják, de így nem hagyták hogy tovább ismerkedjek és a kanadai Nagy-tavakat felrajzoljam a padlóra :-)  Itt kaptam simogatásokat a dokinénétől és azt is mondta hogy cuki vagyok. Helyre is állt a lelki békém azonnal .

Na itt már azt hittem hazafelé tartunk de tévedtem. Valami rossz hírű környékre mentünk ahol az egyik Gazdi bement egy nagy házba valami leletért. Bár kimásztam pisilni de aztán már nagyon fáztam és éhes is voltam mert kimaradt az ebéd szóval nyűgösen adtam hangot annak hogy ideje a kalandokat befejezni.

Itthon aztán kaptam inni, enni és végre kakilhattam is amit nyilvános helyen nem teszek elvégre is szobatiszta vagyok vagy mi :-D

Elfáradtam nagyon, most alszom és alszom. No igen a héten megkaptam a Gazdi kanapéját és ő átült egy kisebbre. Hiába aki Deményista annak ez jár :-D

Rosssssz vagyok

Betöltöttem a 3 hónapos kort és arra gondoltam ideje új mederbe helyezni az életem rohanó patakját :-D
Először is a játékaim. Nagyon gyerekesek és unalmasak már. Persze mindig kapok újat is de valahogy nem kellenek már annyira. Tanultam új trükköt is, a labdázást. Illetve először nyuszizás volt mert azt dobták el nekem és hoztam vissza. Hogy ezek milyen boldogok voltak! Most már van labdám de még csak bent játszunk mert kint nagyon fázom. Folyton mondogatják hogy miért nem tavaszi kutya lettem. Nem tudom pontosan mit jelenthet de mivel mindig akkor skandálják amikor fázom biztos olyan lehet mint a meleg napozás.
Rengeteg izgalom van bennem napközben és rátaláltam két izgalmas új játékra ami mindig mancsnál van. Az egyik a fülem. Olyan szép hosszú és irtó jót lehet csócsálni. Ha elég ügyes vagyok mind a kettőt egyszerre tudom a számba venni. Kérdezgetik hogy fáj-e, de nem ellenben olyan bizsergető amikor morzsolom. A másik izgalmas az a hosszú valami hátul nőtt. Azt mondják a farkam de nem is tudom pontosan hogy az enyém-e. Ugyanis mindig menekül! Ritkán tudom elkapni de akkor aztán bosszút állok rajta azért hogy eddig nem hagyta magát utolérni.
Persze ez azt is jelenti hogy unatkozom. Egyre hidegebb van kint, s mivel fázom egyre kevesebb időt tudok a kertészkedéssel tölteni. Bent pedig vagy el vannak foglalva a gazdáim, vagy olyan ötletem támad amit azonnal megtiltanak.
A NEM szót azóta sem akarom érteni. Mert mindig valami izgalmas dologról való letiltás lenne. Pl. ilyen az Asztal. Kicsi és rengeteg érdekes dolog van rajta. A gazdik mindig elhelyeznek ezt meg azt amit nekem nem szabad bántani.
Tegnap elmentek a boltba ahonnan a finom kajákat hozzák és engem itthon hagytak. Jó volt ez már máskor is, akkor valahogy jót aludtam. De most a séta után még kedvem lett volna játszani, szaladgálni, de ezek elmentek. Kicsit gondolkoztam és rájöttem hogy bizony jó ideig nem látom őket. S ha már így van, akkor ideje felfedezni az Asztalt. Hogy én milyen kincseket találtam! Istenien rendszereztem őket, megkóstoltam, kisebb darabokra rágtam hogy jobban olvashatóak és ehetőek legyenek. A gazdik tényleg nem jöttek vissza jó sok ideig, tehát ki tudtam élni a kreatív alkotási vágyamat.
Itt jegyezném meg hogy kellene az állatvédők telefonszáma ha olvassa valaki! Mert amikor hazajöttek láttam hogy nem örülnek, úúúú nagyon nem. Csak azt hallottam hogy a "kedvenc bögréééém" meg "oda lett a karácsonyi dekorációóóó" S aztán bezártak. Még soha nem tették és most sem értettem miért csinálják :-( Szóval abba a kis kuckóba bezártak és rácsot tettek a kijárat elé. Aztán pedig kiabálva vele összeszedték az amúgy feng shui módon elrendezett saját dekorációmat a nappaliból.
Jó sokáig nem engedtek ki csak pisilni a kertbe. Nem kaptam ebédet sem amitől nagyon éhes lettem mivel ők azért megebédeltek.
Mondhatnám hogy tanultam belőle de nem :-D Este amikor elmentek aludni - vagyis azt hittem - akkor felfedező útra indultam volna... de lefüleltek és felemlegették a szobafogságot.
Azt hiszem most eltűnik majd az Asztalról minden érdekes, így aztán más buli után kell néznem.

Nem vittek az óvodába mert azt mondták hogy nagyon hideg van és nem bírnám. Helyette itthon tanulunk buta dolgokat mint az ül, ereszd, maradj. Értelmetlenek, de néha megdicsérnek mi több kapok érte jutalom falatot, így néha megéri ülve maradni. De csak ha ők is jók lesznek mert különben, futáááááááás :-D