Elkészült a portfólióm

A gazdi kitalálta hogy ideje megörökíteni a kamasz szépségemet ha már a baba képek kimaradtak a "kövezés" miatt.
S mivel itthon mindig sikerül kikerülnöm a helyzetekből amikor "jaj de cuki" felkiáltással kap a gép felé, így bosszúból most egy profi fényképészhez cipelt el.
Meglepetésemre az volt kiírva hogy Vizslafotózás így gondoltam olyan rossz hely nem lehet ahol engem várnak. Egy kedves ember jött elém a kapuhoz akit rögtön megpróbáltam lepisilni örömömben biztos ami biztos.
Aztán egy meredek lépcsőhöz vezettek amelyen én nagy örömmel rohantam fel elvégre is itthon nem szabad és már régóta sejtem hogy valami nagyon titkos és tuti hely lehet ezek mögött.

Mindenhol kutya illatok voltak, rengeteg! Izgatott lettem ismét és mindent meg akartam nézni, szagolni, mancsolni. Lassan nyugodtam csak meg, addig a gazdi beszélgetett és megint a fura papírokat pakolászta egy asztalon. A két ember aztán mindenféle óriás papírokat húzgált amit nekem nem szabadott megmancsolnom.

S ezután elkezdődött a kaland. Ez is folyton villogtatott a szemembe viszont nála közben volt jutalom falat és játék. Így ez nagyon izgalmasnak tűnt elsőre. Jól megszámoltam hány darab falat van nála és igyekeztem szemmel tartani nehogy stikában egyet-egyet befaljon előlem Sokat kellett helyben maradnom ülnöm és feküdnöm. Na gondoltam ez is csak olyan mint az óvoda ahol viselkedni kell ha a közelemben van a gazdi.

De hála istennek eljött a pillanat hogy a vakus ember szólt a gazdinak hogy ideje neki is produkálnia magát. Innentől kezdve izgalmas lett ismét a pózolás. Először is észrevettem hogy a gazdi nincs rendesen megfésülködve így a mancsommal kénytelen voltam ezen segíteni. Aztán felfedeztem egy foltot az arcán, majd a fülén, a nyakán amit nyalakodással meg is igazítottam. Sivalkodott rendesen, de így jár az aki nem gondozza a szőrét :-D Persze a vakus ember közben is fényképezett, rengeteg vidám kép készült a birkózásunkról.

Egy órát bírtam a gyűrődést aztán úgy gondoltam ideje hogy vége legyen a manöken életemnek. A gazdi még ott kapott belőlem 5 képeslap példányt amit nagy boldogan hozott el bizonyítékképen hogy én milyen szép vagyok, ő meg hát.. olyan amilyen :-D Mondta hogy büszke volt rám milyen rendesen viselkedtem és képes voltam majd 300 képen produkálni magamat.



Egyet kell hogy értsek vele, akár iskolába is mehetnék hiszen annyi mindent megtanultam már. Az óvoda nagycsoportjába folyton új pajtások érkeznek de már nem félek tőlük. Pár perc alatt kiismerem őket és megtanultam hogy lefeküdni és megadni magamat nem cool, sokkal jobb futni és futni mert ritkán érnek utol. Csak a terelő kutya aki felveszi velem a versenyt, ha ő ott van nagyon elfáradok a foglalkozás végére. Mivel a gazdi látta hogy mennyire szeretek futni kitalált egy új játékot is. Kimegyünk a házak végén lévő mezőre és egy nagyon hosszú pórázra köt. Ez nagy dolog mert általában eléggé közel kell sétálnom hozzá és bevallom sokszor nem megy. Szóval a mezőn kapok végre szabadságot ! Arra mehetek amerre akarok, azt szagolgatok amit szeretnék. Egy szabályt kaptam csak hogy nem szabad semmit a számba vennem. De azért kaptam a futkározás közben a gazditól botot amit eldobált nekem és én pedig visszavittem neki pár lépésre tőle. Persze hogy nem adtam neki oda, ezt nem is gondolhatta komolyan :-D  Azt mondta, hogy ha jól viselkedem ezen a hosszú izén akkor hamarosan akár póráz nélkül is kószálhatok.

Itt a tavasz!

Ez a tavasz izé egy jó buli! Sokáig nem értettem amikor szavalták nekem hogy rosszkor születtem, de lehet benne valami. Reggel amikor felkelek már finom meleg az idő, csivitelnek azok a szárnyas finom illatú badarak. Jó tudom hogy madarak az igazi nevük, de a gazdi meg van fázva valami allergiával és nem tud rendesen megnevezni semmit. Szóval már reggel kirohanhatok és bár felügyelettel még mindig, de sok izgalmas kalandot látok a kertben.

Mostanában nem eszem követ, de csak azért mert annyi metszeni való bokrot találtam hogy nincs elég időm már más kertészkedési tevékenységre. Mindent meg kell kóstolnom, hiszen ki tudja mikor találok rá valami ínyenc falatra amit akkor is eszegethetek ha éppen nem adnak ebédet.
Fura ez a tavasz mert egy csomó állat beköltözött hozzánk. Nem hívtam őket és nem feltétlen látom szívesen a területemen. Kisebbek mint én mi tagadás, és sokszor nem is finomak. Csípnek, olyankor azt érzem hogy hasogat a nyelvem és az orrom.
Aztán vannak a badarak amelyeket már télen dagira felhízlaltunk. Azt hittem azért hogy most szépen megegyük őket, de nem! Azt mondja a gazdi hogy ők a barátaink és nem szabad kergetni őket, főként nem megenni. Azért én megpróbálnám, mert valahol mélyen a bundámban azt sugallja valami hogy finom lehet és hogy nekem élet feladatom elérni őket a nagy futásban. Persze most még sokkal gyorsabbak, de én meg gyorsan növök és sokat edzem naponta.

Bánatomra nem maradhatok egész nap kint egyedül mert állítólag rossz vagyok. Persze ezt én nem így gondolom, hiszen a bokrok finom, zsenge, ínyenc hajtásai annyira csábítóak hogy nem tudok neki ellenállni, csak eszem, csak eszem. Féltenek és aggódnak hogy mit veszek a számba, mert tény hogy azt nem eresztem, inkább egy nyalintással lenyelem. Volt is egy nehéz éjszakám a minap, csak úgy csikart a hasam egész éjjel. Reggelre aztán sikerült kitálalnom a gazdiknak a vacsora maradékát és benne egy 4 centis egészben lenyelt bot. Mondjuk ez is a gazdi hibája mert el akarta venni és kénytelen voltam gyorsan lenyelni nehogy az övé legyen.

Nem kell azért félteni mert egyre többet vagyunk kint. Kertészkedünk, fényképezkedünk, sétálunk és játszunk. Figyelemmel kísérem Zsombit a szomszéd fiú kutyát hogy éppen mi az aznapi pletyka, kivel találkozik és mit csinál. Kicsit szerelmes vagyok belé mert hát mégis egy komoly úriember és sokat tanulhatnék tőle. Egyenlőre leráz még mert csitrinek tart.

Igen a szomszédban lakó kutyák is egyre jobban érdekelnek. Nem mondom hogy mindenki barátságos és be kell vallanom van akitől félek is. Olyankor jó ha a gazdi ott van mellettem mert a nagy teste mögé lehet bújni. Viszont az óvodát imádom! Ma is olyan jót játszottam Csipesszel és Lilivel ! Szinte alig feküdtem le megadóan mert ők is kedvesek voltak és kergetőzhettünk sokat. Bevallom volt egy mélypontom pár hete, na akkor kiborult a gazdi. Nem volt jó napom és egy kiscsoportos fiú zaklatott. Mondtam én neki szépen hogy hagyjon, de nem hallgatott rám. Aztán amikor leszedték rólam akkor én utána mentem és tovább mondtam neki hogy hagyjon már békén de megint rám tenyerelt. Azt mondták hisztizem pedig nem iiiiis! A gazdi bosszúból másnap már nem is vitt oviba és egész nap azt dörgölte a nózim alá hogy miattam van. Szeretem az ovit, a óvóbácsikat és de főként az óvónéniket imádom. Van egy barátnőm is Ízisz a kutyalány. Őt különösen szeretem mert lehet vele puszizkodni, tud sokat futni és a gazdi is barátkozik Ízisz gazdájával. Sajnos hamarosan ő már felnőtt lány lesz és azt mondják hogy iskolás, de bízom benne hogy akkor is majd együtt játszhatunk valahogy.

Okosodom is, már majdnem minden rossz szokásomat elhagytam, hogy újakat tanuljak :-D  Ilyen az esténkénti vita a gazdikkal. Mindegy hogy milyen témában, de én felállok az ágyamban és mint egy hordó szónok vitát nyitok. Ők annyira nem lelkesek, kb. majd mindig szájkosár lesz a vége mert hosszú témákat választok minden felszólalásra. Azt mondják ez már a kamaszodás, de félek hogy ez még csak a kezdet. Mert olyan izgatott vagyok gyakran.
Azt mondja a gazdi hogy írjam le mit tudok már majdnem állandóan. Nos nézzük csak. Tudok ülni, aztán ülve maradni ha ő ellép tőlem. Tudok láb mellett menni de csak ha muszáj és van nála virsli. Sétálni nem tudok rendesen úgy hogy nem húzom néha/mindig/nagyon de nem is áll szándékomban :-P  Kicsit már tudok feküdni is, bár ennek nem látom értelmét egyenlőre. Tudom hol a helyem ahová menni kell ha viselkedni kell, vagy ha esznek. Szobatiszta vagyok, szinte napját sem tudom mikor pisiltem be... nos úgy igazából. Mert sajnos örömből még mindig bepisilek amiért egyre jobban haragszanak. Tudom hogy le kell ülnöm ha enni kapok, vagy ha kimegyünk az ajtón, Tudom hogy meg kell állnom ha jön az autó és megtanultam hogy a gazdi nem kígyó ezért a Másik oldal azt jelenti séta közben hogy az út felé kell kerülnöm és nem körbe tekerni a fákat, bokrokat, embereket.
Ja igen és már nem lopok gazdi dolgokat és nagyon rendesen viselkedem ha elmennek itthonról.


Szóval nagy lány vagyok, 6,5 hónapos és még mindig cuki !