A Nagy Kukac - Borka

Ma úgy volt hogy egészen délig csak ülünk és várjuk a postás autót aki nekem hoz párnát és nyakláncot. Mázlim volt mert már reggel befutott egy nagy dobozzal amiben tényleg fura szagú dolgok voltak de hasonlított az egyik az ágyamra valóban. De mivel elvették így nem tudom biztosan állítani hogy az enyém lesz.

Aztán láttam, hogy a Gazdi a kezébe veszi azt a hosszú puha izét (alias fonal gombócok) és elkezdi tekergetni, szóval ugrott a séta. Be is aludtam rendesen, a mezőn futásról álmodtam egy nagyot.
Pár óra múlva ébredtem és jeleztem hogy akkor most kimennék megnézni azt a nagy mozgást a szomszédban. Mire visszatértem és lefeküdtem a Gazdi mondta hogy kitalált egy nagy kalandot amilyen még nem volt és biztos hogy élvezni fogom. Én nem voltam biztos benne, sőt abban sem hogy vele mehetek. Már teljesen felöltözött és én még mindig a helyemen vártam hogy mi fog történni. De képzeljétek, engem is oda hívott hogy öltözzek! Fura volt mert felvette a hátizsákot is amit nem szoktunk magunkkal vinni és elsétáltunk a kocsi mellett is hogy nem azzal megyünk kalandozni. Jó gondoltam, akkor sétálunk egy nagyot. El is indultunk az erdő felé de tovább irányított a falu kapujában hogy a lépcsőn menjünk fel. Én láttam már a Nagy Kukacot amelyik embereket eszik és utána ki is engedi őket. Nagy és hangos, de tulajdonképpen izgalmas is. A Gazdi azt találta ki hogy most hagyjuk hogy minket is megegyen. Nem mondom, nem voltam biztos benne hogy jó ez nekem és a lépcső jó magasan volt, de azért csak felugrottam nagy bátran. Meglepetésemre tényleg voltak benne emberek! Ugyan engem nem engedett oda hozzájuk mondván hogy nem tudok viselkedni. S akkor a Nagy Kukac elindult, éreztem hogy mozog a lábam alatt, sokkal gyorsabban és sokkal hullámzóbban mint a Kocsi. Először kicsit ijesztő volt de a Gazdi megdicsért hogy milyen okos vagyok és a többi ember is vidáman nézegetett hogy milyen szép is vagyok így gondoltam a Gazdi lába között csak nem lesz nagy bajom. Eléggé el voltam foglalva azzal hogy megálljak vagy szépen elfeküdjek a padlón, nem is hallottam igazán hogy egy csapat férfi madár hangokat utánoz hiszen mégis emberek és nincs is madár szaguk.
Az út nem volt hosszú hiszen csak egy megállót utaztunk és amikor ismét kinyílt az ajtó már szálltunk is le. Örültem bevallom mert azért annyira nem volt jó hogy tovább menjünk. Izgalmas volt mert megint oda érkeztünk mint korábban az Autóval, egy nagy finom illatú parkba. Igazából erdő, de sok az ösvény, bejárat, szobor és mindenféle. Szeretem nagyon a különleges illatokat, igaz itt nem engednek el mert több ember és állat is mászkálhat és én nagyon tudok nekik örülni ha ők nem is akarják akkor is.
Egyik ösvényen besétáltunk, a másikon átsétáltunk, és a harmadikon bukkantunk ki. Annyi izgalmas és új illat volt hogy szinte fel sem emeltem az orromat. Az egyik sétaút végén egy kerítés volt ami mögött sok pici emberke volt akik oda is jöttek a kerítéshez és mondták hogy milyen cuki és édes vagyok. Gondoltam ezt megjutalmazom és megnyalogattam a kezüket, és meg is próbáltam simogatni őket ahogy a kerítés engedte. Alig voltak nagyobbak mint én, a Gazdi szerint ők gyerekek és nem igazán szabad ugrálni rájuk (se). Ők még beszélgettek volna velem, de nekem fontosabb dolgom akadt így tovább rohantunk.
Jó volt a parkban és örültem hogy a Gazdi velem kalandozott ma! Visszafelé is Nagy Kukaccal jöttünk, már nem lepett meg hogy mozog, most már inkább a sok ember érdekelt akik szintén utaztak, igaz ők ülve. Az egyik különösen tetszett mert jó nagy volt, de sajnos én nem tetszettem neki mert rám se hederített, még telefonált is.

Hazafelé egy kis darabon elengedett a Gazdi hogy fussak mert ismerőssel találkoztunk és gondolta beszélget vele egy kicsit. Én nem így gondoltam... jól megugráltam, pedig mondták hogy nem szabad. Még kiélveztem a szünidőt, hiszen holnap már iskolás leszek és komolyan kell viselkednem :-D

Iskolába megyünk

Borka már a fülemet rágja hogy a rengeteg kalandját visszamenőleg örökítsem meg. Igaza van, csak én vagyok lusta :-)

Viszont gondoltam így az iskola előtt mesélek arról milyen volt óvodásnak. Amikor elmondom hogy hétvégén óvodában vagyunk legyen az kutyás vagy nem kutyás ember ránk csodálkoznak. Azt már elfogadják emberek hogy iskolába járnak az ebek, de hogy a baba kutyák óvodába az még nagyon új mindenkinek.
Igaz nekem is csak azért merült fel mert Borka valóban kisbaba kutyaként került hozzánk és tudtuk mi az amit úgymond elvárunk tőle. S mivel elég elszigetelt helyen nőtt fel, nem akartam megfosztani a különböző kutyák társaságától és erre tökéletesnek éreztem a hétvégi játszóházakat.
Nem mondom hogy egyszerű volt hiszen a lány alapvetően megadó típus, avagy ha úgy gondolja hogy nem ő az erősebb eb (lehet ez egy kis tacskó is :-D ) akkor két vállra fekteti saját magát és hanyatt megadóan viselkedik. Utána meg nyávog hogy ráugrálnak a hasára. Először nem érezte magát biztonságosan a foglalkozásokon de gyorsan oldódott és a végén már ő lett a nagylány aki majd megmutatja a többieknek hogy mi a rend. Igaz 6 hónapot töltöttünk el az Akela kutyaiskola baba szekciójában. Sokat játszott és tökéletesen megtanulta milyen kutyákat szeret, melyek azok akikkel először óvatos. Tisztában van a kutya testjelekkel így felméri hogy ki az aki nem szeretettel közeledik felé. Persze a vizsla vére azért kisebb ellen ugatásnál előjön, hogy "De most komolyan nem szeretsz?!" és megy vissza interjúra hogy vajon miért is nem szereti a játszópajtás.
Képesek vagyunk alapvető parancsszavakat végrehajtani és ezzel kiérdemelte azt a nagy jutalmat hogy szabadon sétálhat a mezőn, békésebb időszakban itt a Parkfaluban is. Békésebb időben mert félő hogy öregként is minden ember nyakába ugrik ameddig az ízületei bírják, s minden kutyával játékot kezdeményezne aki útjába kerül. Nem képes elfogadni hogy őt sem szeretheti mindenki :-D

Az óvoda nagyon sokat segített neki hogy kiegyensúlyozott, nagy, bátor tini vizsla lány legyen belőle aki most hétvégén beiratkozik a Kezdő tanfolyamra a nagytestűekhez. Nos ez utóbbi fura mert én még mindig törpe lánynak hívom, de tény hogy bizony igen hosszúak lettek a lábai ha kinyújtóztatja. Nagy bizakodással vágunk bele, hiszen már sok olyan dolgot megtanultunk ami talán sok iskolásnak új lesz viszont mi dacból nem csináljuk meg sokszor az utóbbi hetekben. Éljen a kamaszkor :-D !

S bár az engedelmességben vannak kilengések, a tini kor a bújós vizslát is kihozta belőle. Ezt imádom mert jön és bújik, keresi hogy miképpen lehetne közel hozzánk.

Itt szuszog a kosarában és talán a Balatoni fürdésről és játékról álmodik. Igen arról is mesélnem kell, mert nagyon élvezte élete első két strandolását.