Napköziben töltöttem néhány napot mert a Gazdi fejébe vette, hogy kipróbálja mennyire állom meg a helyemet nélküle. Az óvoda ahová járok szervezett néhány hétköznapi futkározást elfoglalt kutya tulajdonosoknak. Az én Gazdim nem elfoglalt, de valami nyaralizét emleget és hogy mi lesz velem nélküle ha nem puszilgatja a fülemet folyton.
Elmondom, semmi. Én imádom az óvónéniket és az óvóbácsit és simán el játszott velük és a többi kutyával gond nélkül. Mert cuki vagyok na :-D
Majdnem lett rózsaszín pórázom is, de mire kiszállították kiderült hogy a kerge Gazdi nem nézte meg a méretet és csivava súlyra rendelte. Így aztán pirosra becserélte ma, de azt súgta a fülembe hogy nagyon kúl dolog mert világít meg villog a sötétben. Szerintem is nagyon menő, gondoltam megkóstolom hogy finom-e mindemellett. Nem hagyta. Valami fülráncigálást ígért be érte.
Azt mondja hogy meséljem el a ma esti kalandunkat ami az új világítóssal sétálva történt velünk. Közösen sétáltunk a másik Gazdival és nagyon beszélgettek megint miközben nekem a Világot kellett felfedeznem kivételesen pórázon. Igazából egy jó ideig csak az átlagos élmények jöttek szembe mint minden más sétán, de aztán... Egy háznál találkoztunk egy fekete-fehér foltos fiú kutyával. Én először nem tudtam hová tenni mert jött és szaglászott. Szimpatikus volt és még azt is hagytam hogy a hátsó lábaim között ismerkedjünk. Láttam hogy milyen szép hosszú lábai vannak és gondoltam hogy ezzel lehetne futni. De éreztem a Papa gazdámon hogy nagyon ideges, míg a másik Gazdi éreztem hogy bízik bennem. Magához hívott és a fülembe súgta hogy rám bízza mi legyen és lecsatolta a pórázt. Elkezdett biztatni hogy fussak, semmiképpen ne dobjam hanyatt magamat mint ahogy szoktam. Így aztán loholtam és a foltos pedig utánam. Rájöttem hogy szeretne játszani, így incselkedtem vele, kergetőztünk. Figyeltem a Gazdira is mert néha elhangzott az ÁLLJ parancs és tudom pár napja hogy ez fontos neki így lecövekeltem. Hazáig játszottam a foltossal, de itt sajnos a Gazdi közölte hogy vége a bulinak és engem becsukott a kertbe míg ő elment a foltossal. Nagyon sérelmeztem ezt és ennek hangot is adtam. Azóta próbál kiengesztelni, még nem hagytam magamat teljesen lekenyerezni, majd talán holnap reggel :-P
Gazdi közbeszól:
Még csepp baba kutyaként elhatároztam hogy vele másképp lesz, őt igazi vizslának neveljük bátor és szociális kutyának. Sokszor furán néznek rám amikor azt mondom hogy óvodába járunk vele. Mindenkinek az iskola van maximum a fejében ahol ülfekszik tanulmányokat folytatnak a kutyák, de nem értik minek egy óvoda. Ma hála az Akela kutyaiskolának ezt a helyzetet is tökéletesen tudtuk kezelni. Én is. Megtanították a baba kutyák között hogy melyik testjelük mit jelent, mi a játék és mi lenne a támadás. Volt alkalmunk felügyeletük alatt kiismerni hogy Borka hogy működik bizonyos helyzetekben, megtanultam feltétlen bízni benne. Bízni abban hogy ő el tudja dönteni hogy a helyzet mikor veszélyes és hogy akkor tényleg elkezd futni hazafelé, s ha ő fut akkor kevés kutya tudja utolérni. Borka képes póráz nélkül is sétálni, figyel rám, irányítható, most már pár napja meg is állítható az adott helyzetekben mozdulatlanra. Persze a másik foltos kutya is barátságos volt és amikor Borka ezt átlátta akkor inkább már csak haza játszották magukat a házunkig. Az óvodában már megtanulta az alap vezényszavakat és főként türelmet tanult a többi kutyával és a szertelensége felett.
Büszke vagyok az okos nagylányra aki szeptembertől iskolás lesz és egy éves korára már bizonyítványa is lesz arról hogy milyen jól nevelt és szófogadó, igazi vizsla.
A tündérlány már alszik, ma mozgalmas napja volt és tényleg ígéretet tettem neki hogy az elmúlt két hónapról is megírjuk a naplóját utólag hiszen rengeteg dolog történt vele, valamikor hirtelen megnőtt és már egy kész vizsla lány fekszik és horkol a kanapén :-D
