1 évesek lettünk

Igen így többes számban. Mert ma Borka betöltötte az 1 éves kort ami hihetetlen!!
Volt hogy nem bíztunk benne (lsd. kő evés) ezt nem tagadom. S az is igaz hogy a kezdetekkor én nem bíztam magamban hogy képes leszek egy tökéletes vizslát felnevelni. A szobatisztasággal, a szófogadással, a szeparációs dolgokkal. De most is mint mindig, valami rajtam kívül álló erő elintézte hogy minden rendben legyen.

Ma elmondhatjuk hogy nem csak a tini lány születésnapját ünnepeljük, hanem a gazdik felnőtté válását is, s azt hogy hitet kaptunk számos dologban.

Hitet mert egy részről azt hallottuk hogy igenis jó gazdik vagyunk, a másik oldal pedig bizonygatta (némileg joggal) hogy nem vagyunk alkalmasak egy vizslához.
Pedig az elhatározásom kétségbeesésig komoly volt. Tudni akartam hogy valóban én rontottam el valamit az elmúlt években, vagy rajtam kívülálló ok miatt fordult rosszra minden az előző kutyánkkal.
Mindent tankönyvien tökéletesen akartam csinálni, számos könyv hever itthon kutyanevelés témakörben. Volt amivel azonosulni tudtam, volt amit azonnal elvetettem pl. a büntetéses fegyelmezés miatt. Borka icipici lányként érkezett így a mozgás igényét még az én kevés kondíciómmal is képes voltam kielégíteni. De tudtam hogy ez nem lesz mindig így, nekem is fejlődnöm kell vele és minden nap sétálni, mozgatni, játszani és lefárasztani az okos fejét is.
Ilyen elvárások miatt is jártam vele kutya óvodába ami még mindig nem megszokott és jaj de jó is volt! Ma már hogy kinyílt ilyen téren is a világ, tudom hogy nem csak nekem volt anno antiszociális kutyám, ma már ez a nagyobb rész sajnos. De én azt akartam hogy cuki, ember és állatszerető vizslám legyen, és igyekeztem akkor sem megijedni amikor egy kis félős, hisztis vizslaként mutatkozott be és ezt még a mai napig is előszeretettel adja elő nagyobb kutyáknak :-D

Miben változott meg az életünk amióta Borka az álom vizsla a része.
1.  Éljen az eső és a vihar! Éljen a tűzijáték!  Mázlinkra annyira nyugodt hogy nem ért rá átvenni a gazdái zizzenetét ami első időkben biztosan megvolt még bennünk a korábbi évekből. Úgy átalussza mindkettőt hogy fel sem veszi körülötte zeng az ég.
2. Járjuk az erdőt. Bevallom én a kullancsoktól annyira féltem hogy bár itt van az erdő mellettünk én nem mentem ki sétálni csak kocsival áthajtottam néha. Ma ezt már nem tehetem meg mert Borka imádja, s az utóbbi hónapokban már rájött hogy ő a világ legjobb vadászkutyája és minden nyom, szag érdekes, a zizegő levelek, a csíkos hátú egerek.
3. Játszunk kutyákkal. Az óvodának hála ma már biztos vagyok benne hogy érti a többi kutyát és kezelni tudja a helyzeteket a maga módján - megadással. De örülünk mindenki kutyának aki szembejön mert hátha jó barát.
4. Teljes nyugalommal hagyjuk el a házat és tudjuk ha hazaérünk egy alvó nyugodt kutya vár. Megfizethetetlen az érzés hogy a lakást egyben találjuk és egy cuki eb vár vissza bárhová is megyünk.
5. Sétálunk. Akkor is ha nincs kedvem, mert neki mindig van. Mobil nélkül, csak kettesben egymás rezgésére figyelve. S van egy kutyám aki behívható és engedélyt kér ha letér a szokott útról. Szabadon, póráz nélkül ha nincs ember és kutya a közelben mivel az még mindig öröm tényező és rohanunk hozzá.
6. Dumál, szinte folyton. Beszélget. Az etológusok szerint évtizedek múlva szavakat is mondanak majd. Borka rajta van az ügyön :-D
7. Különleges cuccai vannak mint hűtőpléd, kutyakosár, szállító box.

Biztos még sok más apróság is van, de a lényeg hogy eltelt egy év az életében amiből 10 hónapot velünk töltött és villámgyorsan elrohantak a napok és a hetek.

Boldog születésnapot Bíborka !

A Nagy Kukac - Borka

Ma úgy volt hogy egészen délig csak ülünk és várjuk a postás autót aki nekem hoz párnát és nyakláncot. Mázlim volt mert már reggel befutott egy nagy dobozzal amiben tényleg fura szagú dolgok voltak de hasonlított az egyik az ágyamra valóban. De mivel elvették így nem tudom biztosan állítani hogy az enyém lesz.

Aztán láttam, hogy a Gazdi a kezébe veszi azt a hosszú puha izét (alias fonal gombócok) és elkezdi tekergetni, szóval ugrott a séta. Be is aludtam rendesen, a mezőn futásról álmodtam egy nagyot.
Pár óra múlva ébredtem és jeleztem hogy akkor most kimennék megnézni azt a nagy mozgást a szomszédban. Mire visszatértem és lefeküdtem a Gazdi mondta hogy kitalált egy nagy kalandot amilyen még nem volt és biztos hogy élvezni fogom. Én nem voltam biztos benne, sőt abban sem hogy vele mehetek. Már teljesen felöltözött és én még mindig a helyemen vártam hogy mi fog történni. De képzeljétek, engem is oda hívott hogy öltözzek! Fura volt mert felvette a hátizsákot is amit nem szoktunk magunkkal vinni és elsétáltunk a kocsi mellett is hogy nem azzal megyünk kalandozni. Jó gondoltam, akkor sétálunk egy nagyot. El is indultunk az erdő felé de tovább irányított a falu kapujában hogy a lépcsőn menjünk fel. Én láttam már a Nagy Kukacot amelyik embereket eszik és utána ki is engedi őket. Nagy és hangos, de tulajdonképpen izgalmas is. A Gazdi azt találta ki hogy most hagyjuk hogy minket is megegyen. Nem mondom, nem voltam biztos benne hogy jó ez nekem és a lépcső jó magasan volt, de azért csak felugrottam nagy bátran. Meglepetésemre tényleg voltak benne emberek! Ugyan engem nem engedett oda hozzájuk mondván hogy nem tudok viselkedni. S akkor a Nagy Kukac elindult, éreztem hogy mozog a lábam alatt, sokkal gyorsabban és sokkal hullámzóbban mint a Kocsi. Először kicsit ijesztő volt de a Gazdi megdicsért hogy milyen okos vagyok és a többi ember is vidáman nézegetett hogy milyen szép is vagyok így gondoltam a Gazdi lába között csak nem lesz nagy bajom. Eléggé el voltam foglalva azzal hogy megálljak vagy szépen elfeküdjek a padlón, nem is hallottam igazán hogy egy csapat férfi madár hangokat utánoz hiszen mégis emberek és nincs is madár szaguk.
Az út nem volt hosszú hiszen csak egy megállót utaztunk és amikor ismét kinyílt az ajtó már szálltunk is le. Örültem bevallom mert azért annyira nem volt jó hogy tovább menjünk. Izgalmas volt mert megint oda érkeztünk mint korábban az Autóval, egy nagy finom illatú parkba. Igazából erdő, de sok az ösvény, bejárat, szobor és mindenféle. Szeretem nagyon a különleges illatokat, igaz itt nem engednek el mert több ember és állat is mászkálhat és én nagyon tudok nekik örülni ha ők nem is akarják akkor is.
Egyik ösvényen besétáltunk, a másikon átsétáltunk, és a harmadikon bukkantunk ki. Annyi izgalmas és új illat volt hogy szinte fel sem emeltem az orromat. Az egyik sétaút végén egy kerítés volt ami mögött sok pici emberke volt akik oda is jöttek a kerítéshez és mondták hogy milyen cuki és édes vagyok. Gondoltam ezt megjutalmazom és megnyalogattam a kezüket, és meg is próbáltam simogatni őket ahogy a kerítés engedte. Alig voltak nagyobbak mint én, a Gazdi szerint ők gyerekek és nem igazán szabad ugrálni rájuk (se). Ők még beszélgettek volna velem, de nekem fontosabb dolgom akadt így tovább rohantunk.
Jó volt a parkban és örültem hogy a Gazdi velem kalandozott ma! Visszafelé is Nagy Kukaccal jöttünk, már nem lepett meg hogy mozog, most már inkább a sok ember érdekelt akik szintén utaztak, igaz ők ülve. Az egyik különösen tetszett mert jó nagy volt, de sajnos én nem tetszettem neki mert rám se hederített, még telefonált is.

Hazafelé egy kis darabon elengedett a Gazdi hogy fussak mert ismerőssel találkoztunk és gondolta beszélget vele egy kicsit. Én nem így gondoltam... jól megugráltam, pedig mondták hogy nem szabad. Még kiélveztem a szünidőt, hiszen holnap már iskolás leszek és komolyan kell viselkednem :-D

Iskolába megyünk

Borka már a fülemet rágja hogy a rengeteg kalandját visszamenőleg örökítsem meg. Igaza van, csak én vagyok lusta :-)

Viszont gondoltam így az iskola előtt mesélek arról milyen volt óvodásnak. Amikor elmondom hogy hétvégén óvodában vagyunk legyen az kutyás vagy nem kutyás ember ránk csodálkoznak. Azt már elfogadják emberek hogy iskolába járnak az ebek, de hogy a baba kutyák óvodába az még nagyon új mindenkinek.
Igaz nekem is csak azért merült fel mert Borka valóban kisbaba kutyaként került hozzánk és tudtuk mi az amit úgymond elvárunk tőle. S mivel elég elszigetelt helyen nőtt fel, nem akartam megfosztani a különböző kutyák társaságától és erre tökéletesnek éreztem a hétvégi játszóházakat.
Nem mondom hogy egyszerű volt hiszen a lány alapvetően megadó típus, avagy ha úgy gondolja hogy nem ő az erősebb eb (lehet ez egy kis tacskó is :-D ) akkor két vállra fekteti saját magát és hanyatt megadóan viselkedik. Utána meg nyávog hogy ráugrálnak a hasára. Először nem érezte magát biztonságosan a foglalkozásokon de gyorsan oldódott és a végén már ő lett a nagylány aki majd megmutatja a többieknek hogy mi a rend. Igaz 6 hónapot töltöttünk el az Akela kutyaiskola baba szekciójában. Sokat játszott és tökéletesen megtanulta milyen kutyákat szeret, melyek azok akikkel először óvatos. Tisztában van a kutya testjelekkel így felméri hogy ki az aki nem szeretettel közeledik felé. Persze a vizsla vére azért kisebb ellen ugatásnál előjön, hogy "De most komolyan nem szeretsz?!" és megy vissza interjúra hogy vajon miért is nem szereti a játszópajtás.
Képesek vagyunk alapvető parancsszavakat végrehajtani és ezzel kiérdemelte azt a nagy jutalmat hogy szabadon sétálhat a mezőn, békésebb időszakban itt a Parkfaluban is. Békésebb időben mert félő hogy öregként is minden ember nyakába ugrik ameddig az ízületei bírják, s minden kutyával játékot kezdeményezne aki útjába kerül. Nem képes elfogadni hogy őt sem szeretheti mindenki :-D

Az óvoda nagyon sokat segített neki hogy kiegyensúlyozott, nagy, bátor tini vizsla lány legyen belőle aki most hétvégén beiratkozik a Kezdő tanfolyamra a nagytestűekhez. Nos ez utóbbi fura mert én még mindig törpe lánynak hívom, de tény hogy bizony igen hosszúak lettek a lábai ha kinyújtóztatja. Nagy bizakodással vágunk bele, hiszen már sok olyan dolgot megtanultunk ami talán sok iskolásnak új lesz viszont mi dacból nem csináljuk meg sokszor az utóbbi hetekben. Éljen a kamaszkor :-D !

S bár az engedelmességben vannak kilengések, a tini kor a bújós vizslát is kihozta belőle. Ezt imádom mert jön és bújik, keresi hogy miképpen lehetne közel hozzánk.

Itt szuszog a kosarában és talán a Balatoni fürdésről és játékról álmodik. Igen arról is mesélnem kell, mert nagyon élvezte élete első két strandolását.

Amikor az emberek furcsán néznek rám

Napköziben töltöttem néhány napot mert a Gazdi fejébe vette, hogy kipróbálja mennyire állom meg a helyemet nélküle. Az óvoda ahová járok szervezett néhány hétköznapi futkározást elfoglalt kutya tulajdonosoknak. Az én Gazdim nem elfoglalt, de valami nyaralizét emleget és hogy mi lesz velem nélküle ha nem puszilgatja a fülemet folyton.
Elmondom, semmi. Én imádom az óvónéniket és az óvóbácsit és simán el játszott velük és a többi kutyával gond nélkül. Mert cuki vagyok na :-D

Majdnem lett rózsaszín pórázom is, de mire kiszállították kiderült hogy a kerge Gazdi nem nézte meg a méretet és csivava súlyra rendelte. Így aztán pirosra becserélte ma, de azt súgta a fülembe hogy nagyon kúl dolog mert világít meg villog a sötétben. Szerintem is nagyon menő, gondoltam megkóstolom hogy finom-e mindemellett. Nem hagyta. Valami fülráncigálást ígért be érte.

Azt mondja hogy meséljem el a ma esti kalandunkat ami az új világítóssal sétálva történt velünk. Közösen sétáltunk a másik Gazdival és nagyon beszélgettek megint miközben nekem a Világot kellett felfedeznem kivételesen pórázon. Igazából egy jó ideig csak az átlagos élmények jöttek szembe mint minden más sétán, de aztán... Egy háznál találkoztunk egy fekete-fehér foltos fiú kutyával. Én először nem tudtam hová tenni mert jött és szaglászott. Szimpatikus volt és még azt is hagytam hogy a hátsó lábaim között ismerkedjünk. Láttam hogy milyen szép hosszú lábai vannak és gondoltam hogy ezzel lehetne futni. De éreztem a Papa gazdámon hogy nagyon ideges, míg a másik Gazdi éreztem hogy bízik bennem. Magához hívott és a fülembe súgta hogy rám bízza mi legyen és lecsatolta a pórázt. Elkezdett biztatni hogy fussak, semmiképpen ne dobjam hanyatt magamat mint ahogy szoktam. Így aztán loholtam és a foltos pedig utánam. Rájöttem hogy szeretne játszani, így incselkedtem vele, kergetőztünk. Figyeltem a Gazdira is mert néha elhangzott az ÁLLJ parancs és tudom pár napja hogy ez fontos neki így lecövekeltem. Hazáig játszottam a foltossal, de itt sajnos a Gazdi közölte hogy vége a bulinak és engem becsukott a kertbe míg ő elment a foltossal. Nagyon sérelmeztem ezt és ennek hangot is adtam. Azóta próbál kiengesztelni, még nem hagytam magamat teljesen lekenyerezni, majd talán holnap reggel :-P

Gazdi közbeszól:
Még csepp baba kutyaként elhatároztam hogy vele másképp lesz, őt igazi vizslának neveljük bátor és szociális kutyának. Sokszor furán néznek rám amikor azt mondom hogy óvodába járunk vele. Mindenkinek az iskola van maximum a fejében ahol ülfekszik tanulmányokat folytatnak a kutyák, de nem értik minek egy óvoda. Ma hála az Akela kutyaiskolának ezt a helyzetet is tökéletesen tudtuk kezelni. Én is. Megtanították a baba kutyák között hogy melyik testjelük mit jelent, mi a játék és mi lenne a támadás. Volt alkalmunk felügyeletük alatt kiismerni hogy Borka hogy működik bizonyos helyzetekben, megtanultam feltétlen bízni benne. Bízni abban hogy ő el tudja dönteni hogy a helyzet mikor veszélyes és hogy akkor tényleg elkezd futni hazafelé, s ha ő fut akkor kevés kutya tudja utolérni. Borka képes póráz nélkül is sétálni, figyel rám, irányítható, most már pár napja meg is állítható az adott helyzetekben mozdulatlanra. Persze a másik foltos kutya is barátságos volt és amikor Borka ezt átlátta akkor inkább már csak haza játszották magukat a házunkig. Az óvodában már megtanulta az alap vezényszavakat és főként türelmet tanult a többi kutyával és a szertelensége felett.
Büszke vagyok az okos nagylányra aki szeptembertől iskolás lesz és egy éves korára már bizonyítványa is lesz arról hogy milyen jól nevelt és szófogadó, igazi vizsla.

A tündérlány már alszik, ma mozgalmas napja volt és tényleg ígéretet tettem neki hogy az elmúlt két hónapról is megírjuk a naplóját utólag hiszen rengeteg dolog történt vele, valamikor hirtelen megnőtt és már egy kész vizsla lány fekszik és horkol a kanapén :-D

Egyre nagyobb és nagyobb leszek :-D

Bizonyítékok is vannak, leleplező videók.  De erről is csak később, majd ha a Gazdi végre összeszedi magát és nem csak a hülye fényképezőgépet nyomkodja rám :-P

8 hónapom margójára

S tényleg csak arra mert a gazdi nagyon lusta, és nem vezette a naplómat rendesen :-P  Helytelen dolog volt de megígérte hogy most majd visszaemlékezik és pótolja.

Hahahahaha még arra sem emlékszik hogy a mobilját hol hagyta!

Vakkantsatok rá néha hogy ideje lenne folytatni a kalandjaimat!

Elkészült a portfólióm

A gazdi kitalálta hogy ideje megörökíteni a kamasz szépségemet ha már a baba képek kimaradtak a "kövezés" miatt.
S mivel itthon mindig sikerül kikerülnöm a helyzetekből amikor "jaj de cuki" felkiáltással kap a gép felé, így bosszúból most egy profi fényképészhez cipelt el.
Meglepetésemre az volt kiírva hogy Vizslafotózás így gondoltam olyan rossz hely nem lehet ahol engem várnak. Egy kedves ember jött elém a kapuhoz akit rögtön megpróbáltam lepisilni örömömben biztos ami biztos.
Aztán egy meredek lépcsőhöz vezettek amelyen én nagy örömmel rohantam fel elvégre is itthon nem szabad és már régóta sejtem hogy valami nagyon titkos és tuti hely lehet ezek mögött.

Mindenhol kutya illatok voltak, rengeteg! Izgatott lettem ismét és mindent meg akartam nézni, szagolni, mancsolni. Lassan nyugodtam csak meg, addig a gazdi beszélgetett és megint a fura papírokat pakolászta egy asztalon. A két ember aztán mindenféle óriás papírokat húzgált amit nekem nem szabadott megmancsolnom.

S ezután elkezdődött a kaland. Ez is folyton villogtatott a szemembe viszont nála közben volt jutalom falat és játék. Így ez nagyon izgalmasnak tűnt elsőre. Jól megszámoltam hány darab falat van nála és igyekeztem szemmel tartani nehogy stikában egyet-egyet befaljon előlem Sokat kellett helyben maradnom ülnöm és feküdnöm. Na gondoltam ez is csak olyan mint az óvoda ahol viselkedni kell ha a közelemben van a gazdi.

De hála istennek eljött a pillanat hogy a vakus ember szólt a gazdinak hogy ideje neki is produkálnia magát. Innentől kezdve izgalmas lett ismét a pózolás. Először is észrevettem hogy a gazdi nincs rendesen megfésülködve így a mancsommal kénytelen voltam ezen segíteni. Aztán felfedeztem egy foltot az arcán, majd a fülén, a nyakán amit nyalakodással meg is igazítottam. Sivalkodott rendesen, de így jár az aki nem gondozza a szőrét :-D Persze a vakus ember közben is fényképezett, rengeteg vidám kép készült a birkózásunkról.

Egy órát bírtam a gyűrődést aztán úgy gondoltam ideje hogy vége legyen a manöken életemnek. A gazdi még ott kapott belőlem 5 képeslap példányt amit nagy boldogan hozott el bizonyítékképen hogy én milyen szép vagyok, ő meg hát.. olyan amilyen :-D Mondta hogy büszke volt rám milyen rendesen viselkedtem és képes voltam majd 300 képen produkálni magamat.



Egyet kell hogy értsek vele, akár iskolába is mehetnék hiszen annyi mindent megtanultam már. Az óvoda nagycsoportjába folyton új pajtások érkeznek de már nem félek tőlük. Pár perc alatt kiismerem őket és megtanultam hogy lefeküdni és megadni magamat nem cool, sokkal jobb futni és futni mert ritkán érnek utol. Csak a terelő kutya aki felveszi velem a versenyt, ha ő ott van nagyon elfáradok a foglalkozás végére. Mivel a gazdi látta hogy mennyire szeretek futni kitalált egy új játékot is. Kimegyünk a házak végén lévő mezőre és egy nagyon hosszú pórázra köt. Ez nagy dolog mert általában eléggé közel kell sétálnom hozzá és bevallom sokszor nem megy. Szóval a mezőn kapok végre szabadságot ! Arra mehetek amerre akarok, azt szagolgatok amit szeretnék. Egy szabályt kaptam csak hogy nem szabad semmit a számba vennem. De azért kaptam a futkározás közben a gazditól botot amit eldobált nekem és én pedig visszavittem neki pár lépésre tőle. Persze hogy nem adtam neki oda, ezt nem is gondolhatta komolyan :-D  Azt mondta, hogy ha jól viselkedem ezen a hosszú izén akkor hamarosan akár póráz nélkül is kószálhatok.

Itt a tavasz!

Ez a tavasz izé egy jó buli! Sokáig nem értettem amikor szavalták nekem hogy rosszkor születtem, de lehet benne valami. Reggel amikor felkelek már finom meleg az idő, csivitelnek azok a szárnyas finom illatú badarak. Jó tudom hogy madarak az igazi nevük, de a gazdi meg van fázva valami allergiával és nem tud rendesen megnevezni semmit. Szóval már reggel kirohanhatok és bár felügyelettel még mindig, de sok izgalmas kalandot látok a kertben.

Mostanában nem eszem követ, de csak azért mert annyi metszeni való bokrot találtam hogy nincs elég időm már más kertészkedési tevékenységre. Mindent meg kell kóstolnom, hiszen ki tudja mikor találok rá valami ínyenc falatra amit akkor is eszegethetek ha éppen nem adnak ebédet.
Fura ez a tavasz mert egy csomó állat beköltözött hozzánk. Nem hívtam őket és nem feltétlen látom szívesen a területemen. Kisebbek mint én mi tagadás, és sokszor nem is finomak. Csípnek, olyankor azt érzem hogy hasogat a nyelvem és az orrom.
Aztán vannak a badarak amelyeket már télen dagira felhízlaltunk. Azt hittem azért hogy most szépen megegyük őket, de nem! Azt mondja a gazdi hogy ők a barátaink és nem szabad kergetni őket, főként nem megenni. Azért én megpróbálnám, mert valahol mélyen a bundámban azt sugallja valami hogy finom lehet és hogy nekem élet feladatom elérni őket a nagy futásban. Persze most még sokkal gyorsabbak, de én meg gyorsan növök és sokat edzem naponta.

Bánatomra nem maradhatok egész nap kint egyedül mert állítólag rossz vagyok. Persze ezt én nem így gondolom, hiszen a bokrok finom, zsenge, ínyenc hajtásai annyira csábítóak hogy nem tudok neki ellenállni, csak eszem, csak eszem. Féltenek és aggódnak hogy mit veszek a számba, mert tény hogy azt nem eresztem, inkább egy nyalintással lenyelem. Volt is egy nehéz éjszakám a minap, csak úgy csikart a hasam egész éjjel. Reggelre aztán sikerült kitálalnom a gazdiknak a vacsora maradékát és benne egy 4 centis egészben lenyelt bot. Mondjuk ez is a gazdi hibája mert el akarta venni és kénytelen voltam gyorsan lenyelni nehogy az övé legyen.

Nem kell azért félteni mert egyre többet vagyunk kint. Kertészkedünk, fényképezkedünk, sétálunk és játszunk. Figyelemmel kísérem Zsombit a szomszéd fiú kutyát hogy éppen mi az aznapi pletyka, kivel találkozik és mit csinál. Kicsit szerelmes vagyok belé mert hát mégis egy komoly úriember és sokat tanulhatnék tőle. Egyenlőre leráz még mert csitrinek tart.

Igen a szomszédban lakó kutyák is egyre jobban érdekelnek. Nem mondom hogy mindenki barátságos és be kell vallanom van akitől félek is. Olyankor jó ha a gazdi ott van mellettem mert a nagy teste mögé lehet bújni. Viszont az óvodát imádom! Ma is olyan jót játszottam Csipesszel és Lilivel ! Szinte alig feküdtem le megadóan mert ők is kedvesek voltak és kergetőzhettünk sokat. Bevallom volt egy mélypontom pár hete, na akkor kiborult a gazdi. Nem volt jó napom és egy kiscsoportos fiú zaklatott. Mondtam én neki szépen hogy hagyjon, de nem hallgatott rám. Aztán amikor leszedték rólam akkor én utána mentem és tovább mondtam neki hogy hagyjon már békén de megint rám tenyerelt. Azt mondták hisztizem pedig nem iiiiis! A gazdi bosszúból másnap már nem is vitt oviba és egész nap azt dörgölte a nózim alá hogy miattam van. Szeretem az ovit, a óvóbácsikat és de főként az óvónéniket imádom. Van egy barátnőm is Ízisz a kutyalány. Őt különösen szeretem mert lehet vele puszizkodni, tud sokat futni és a gazdi is barátkozik Ízisz gazdájával. Sajnos hamarosan ő már felnőtt lány lesz és azt mondják hogy iskolás, de bízom benne hogy akkor is majd együtt játszhatunk valahogy.

Okosodom is, már majdnem minden rossz szokásomat elhagytam, hogy újakat tanuljak :-D  Ilyen az esténkénti vita a gazdikkal. Mindegy hogy milyen témában, de én felállok az ágyamban és mint egy hordó szónok vitát nyitok. Ők annyira nem lelkesek, kb. majd mindig szájkosár lesz a vége mert hosszú témákat választok minden felszólalásra. Azt mondják ez már a kamaszodás, de félek hogy ez még csak a kezdet. Mert olyan izgatott vagyok gyakran.
Azt mondja a gazdi hogy írjam le mit tudok már majdnem állandóan. Nos nézzük csak. Tudok ülni, aztán ülve maradni ha ő ellép tőlem. Tudok láb mellett menni de csak ha muszáj és van nála virsli. Sétálni nem tudok rendesen úgy hogy nem húzom néha/mindig/nagyon de nem is áll szándékomban :-P  Kicsit már tudok feküdni is, bár ennek nem látom értelmét egyenlőre. Tudom hol a helyem ahová menni kell ha viselkedni kell, vagy ha esznek. Szobatiszta vagyok, szinte napját sem tudom mikor pisiltem be... nos úgy igazából. Mert sajnos örömből még mindig bepisilek amiért egyre jobban haragszanak. Tudom hogy le kell ülnöm ha enni kapok, vagy ha kimegyünk az ajtón, Tudom hogy meg kell állnom ha jön az autó és megtanultam hogy a gazdi nem kígyó ezért a Másik oldal azt jelenti séta közben hogy az út felé kell kerülnöm és nem körbe tekerni a fákat, bokrokat, embereket.
Ja igen és már nem lopok gazdi dolgokat és nagyon rendesen viselkedem ha elmennek itthonról.


Szóval nagy lány vagyok, 6,5 hónapos és még mindig cuki !

Nagycsoportos lettem

Jó régen nem írtam mert oly sok mindent történ az elmúlt 1,5 hónapban. Lassan 6 hónapos leszek és azóta szinte minden baba fogamat elveszítettem.

A hasam sokáig nem gyógyult meg de nem azért mert rossz voltam és nyalogattam volna. Igaz nem is éreztem hogy beteg lennék így teljes erőbedobással pörögtem és éltem az életemet. Nem szerettem ha lefektettek, mert akkor sajnálkoztak meg huhogtak nekem hogy így a seb meg úgy a seb. Nem bírtam a belső varrat fonalát és begyulladt a hasam.

De ennek is vége és... azóta sem lettem szabad :-( Hiába a sok fájdalmas nap, mindent a számba veszek és megeszem.

Azt találták ki hogy együtt vagyunk csak a kertben, egyedül nem maradhatok. Azóta már voltunk közös kertészkedésen is, azokat a fura zöld izéket kaparásztuk. Eluntam magamat és gondoltam a kedvenc játékom után nézek. Gyors voltam ismét. Megint a fura szagú helyen kötöttem ki egy villám gyors autós száguldás után. Most kaptam enni és egy injekciót is. Néha az az érzésem hogy a gazdi nem szeret mert olyan rókázás jött rám hogy abbahagyni sem tudtam! Miért hoz ilyen helyekre ahol romlott kaját adnak, nem értem?! Igyekszem tehát nem falatozni abból a finom kövekből, de nehéz megállni.

Amint a hasam kezdett meggyógyulni kicsit és csak kapcsokat kaptam a gyógyulás érdekben elmentünk végre az óvodába! Már vártam, mert egyre jobban ismerkedtem volna a többi kutyával. Aztán arra is rájöttem, hogy ők sokkal bátrabbak mint én. Hétvégente járunk ovizni mindkét nap. Délelőtt elkészíti a gazdi a finom jutalom falatokat egy zsákba és abból már tudom hogy ma izgalmas nap lesz. Belemászok a kocsijában lévő dobozba és egy kis várakozás után már ott is vagyunk. Örülök a kalandnak még akkor is ha kicsit bátortalan vagyok. Azt hittem én vagyok a legkajlább kutya a világon de kiderült hogy a többiek sokkal gyorsabbak és nyitottabbak mint én. Ezért azt a taktikát vetettem be mint a testvéreim bunyózása közben is, hogy megadom magamat és fekve dörgölöm az orromat mindenkihez. Ez néha veszélyes mert ha nem vesznek észre átmancsolnak rajtam. Viszont egyre jobban élvezem, mert sokat futunk, ismerkedünk, szaglászunk és néha a gazdikkal tanulunk is. Nem értem minek láb mellett mászkálni és főként a hideg fűre üldögélni de mivel kaját adnak érte így megcsinálom ha van kedvem. Van hogy nincs, na akkor semmit nem úgy és akkor csinálok hogy a gazdinak se legyen unalmas a hétvégi oktatás :-D
Vannak kedvenc barátaim, főként a kisebb kutyákkal barátkozom szívesen mert ők olyan nyugodtak. Hagyom hogy kergessenek és le is fekszem hogy egymáshoz dörgölhessük az orromat. De tetszenek a nagyobbak is akik már idősebbek mint én mert látom hogy milyen vidáman rohangálnak. Az utóbbi két ovis napon amikor lazábban lehettünk mert kevesebben voltak a gazdik nos akkor élveztem hogy minden kutya és ember szem rám figyel. Sajnos kiismertek és már mindenki nézi hogy mi eszem és rám is szólnak. Így persze nehéz a finom falatokat titokban felenni :-P

Azt mondják hogy még mindig cuki vagyok, pedig tényleg valami fura történik velem. Egyre szűkebb a dobozom amiben szeretek heverészni a nappaliban és már az asztal alatt sem férek át csak ha hason kúszom és akkor is beverem a fejemet. Pedig emlékszem hogy ott átfértem! Kevesebbet kell ugranom hogy elérjem az asztalt, elég ha csak két lábra állok. Ritkán pisilek már bent a pelusra mert egyre jobb az idő és kiengednek gyorsan, s már az éjszakákat is simán átalszom anélkül hogy kimennék "terpeszcsücsre". Egyre messzebbre sétálunk és valami madárizék is egyre többet jönnek a kertembe. A gazdi szerint ez jó de én még nem vagyok benne biztos hogy örülök annak hogy helyettem kaparásznak és fura hangon beszélgetnek. Vérlázító hogy még ezért enni is kapnak! Pedig a kertben minden az enyém, főként a zöld bokor ami most különösen finom hogy rügyizék vannak rajta.

Arra is rájöttem hogy szeretem a Napot. Sokat heverészem napközben ott ahová süt és boldogsággal tölt el amint a bundámhoz ér. A bundámat is gondozom rendesen mert a gazdik szerelmesek a fülembe, a selymes bundámba és a csuda finom talpaimba. Az óvoda után mindig fürdünk amit most már egyre jobban élvezek és ki is harcolok hogy lemossuk a sok sarat amit magamra szedek ott. A hétvégén a gazdi el akarta hagyni ezt a rítust de én beálltam a fürdő ajtajába és mutattam hogy még dolgunk van.
A fogaimmal megszenvedtem, volt ami nagyon nehezen akart kijönni. A gazdi szerint most sokkal jobbak és már nem annyira élesek mint baba koromban. Én nem tudom eldönteni hogy most jobb-e, de az biztos hogy jobban tudok rágcsálni. Van a répa nevű kaja amit nagyon szeretek. Lehet a kicsi fogaimmal harapdálni elöl és ha elunom akkor a nagy fogaimmal szétrágom és elomlik a számban az a finom édes íz. A gond az, hogy a gazdi is szereti és csak egy kis részét adja nekem.
Van egy jó hely ahonnan az ételeket hozzák. Hetente mennek és nagy zsákokban haza hordják amit levadásztak ott. Naponta is jön egy doboz, de a heti vadászat izgalmasabb mert akkor jön pl. a répa, vagy a finom felvágottnak nevezett zacskók. Ekkor hozzák a pót játékaimat is, a flakonokat. Igaz előbb a gazdi kiissza belőle a piros lét és csak utána kapom meg. Ha elég ügyes vagyok közben is ellopkodhatom, görgethetem, rágcsálhatom, vagy akár felcipelhetem az ágyamba. Mert nincs elég játékom ezt bárki láthatja. Manapság már lakberendezek is, az ágyneműimet hurcolom a nappaliban mert mindig máshol van jobb hely a fekvésre, a csócsálásra.

Most megyek mert besüt a Nap és sürgősen napoznom kell ha már tegnap a hóban gázolhattam. Hagyom egy kicsit a gazdit ténykedni hogy ne legyen rám panasz :-D

A Gazdi közbeszól

Amióta világ a világ számomra azóta van kutyánk. Volt jól nevelt, volt hobó, s volt olyan amelyik szimplán rossz volt.
Viszont mindegyiknek igyekeztünk mindent megadni amire módunk volt, úgy hiszem amikor lehetett boldogok voltak. Van némi tapasztalatunk a kutyákkal való életben és azok nevelésében ha nem is profi szinten de az együttéléshez szükséges módon. Tudom hogy a kutya nem ember (igen Borka, akár mekkora boci szemekkel nézel :-D ) és igen harap vagy esetleg lehet mérges. Soha nem gondoltam, hogy az én kutyámat mindenkinek szeretnie kell nemtől, kortól függetlenül. Mert tudom, hogy bármikor lehet olyan hogy előjön belőle az állati rész. Nem fog, de lehet.
Ezért gondoltuk most, hogy életünkben először lesz baba kutyánk, olyan pici, baba illatú puhaság. Persze mi sem számoltunk mindennel, főképp nem a mérgező bokrok legelésével, a kő elfogyasztásával, de most nem is erről mesélnék mert ezt elmondta Borka.

Ma vissza kellett mennünk kontrollra Borkával mert a hasán is tapintottam belül egy csomót és a nyakára is nőtt egy hatalmas púp. Az orvos megnyugtatott hogy a hasa rendben van csak belső varrat és nem nyílt ki, a nyakán viszont a nyakörv súrlódása miatt egy bevérzés lett ami nem komoly és borogassuk. ( Nos ha valaki már próbált kölyök kutyát borogatni és azt megszorozza hárommal akkor már tudja mennyire voltam sikeres az elmúlt órákban :-P)
Az orvosnál Borka virgonc volt és persze minden kutyához oda akart menni. Talán engedtem is volna, de én hiszek abban hogy először az óvoda legyen a pozitív élmény ilyen téren ami ugye most tolódik.
Kint az utcán vártam hogy a másik gazdi nyissa a csomagtartót és a ládát hogy beszállhasson Borka, s mindezt egy főútvonalon próbáltuk meg. Azt láttam a perifériámon hogy a járdán szembe jön velünk egy fiatal pár egy kb. hasonló méretű felnőtt kutyával. Ösztönből lehúzódtam az út szélére, hogy elmehessenek és Borkát rövidebb pórázra vettem hogy ne ugráljon rájuk.
Pillanatokon belül arra lettem figyelmes, hogy a kutya szabadon jön felénk, póráz nincs rajta. Ösztönből leléptem a két kocsi közé az útra és jobb híján Borka és a kutya közé álltam be amitől persze Borka az autók felé került. A gazdája rászólt a kutyára hogy ne jöjjön felénk elég erélytelenül és én is mondtam hogy nem szeretném. Erre ő csak annyit reagált, hogy nem fog bántani a kutyája. Nos ahogy fent írtam, vagy igen, vagy nem. Ez mindegy is volt, mert a kutya csak jött hozzánk közelebb és akkor már kezdtem azt érezni hogy bizony kimegyünk a kocsik közé ultrarövid pórázon mert:
- Borkának még nem volt egy az egyben kapcsolata idegen kutyával aki szabadon van (pórázas történet már volt ahol lehetett kontrollálni) és nem akartam hogy esetleg egy harapásos rossz élménnyel kezdjük
- 4 napja műtötték ami miatt nem mehetünk óvodába sem, a sérülés, a seb illata és a még rajta lévő vér darabkák tuti nem az egészséges kutya üzenetét hordozzák
- a másik gazdának sem volt "hatalma" a kutyája felett, bármi történik totál tehetetlen lett volna ezt rögtön levettem a reakcióiból és testtartásából
- s nem utolsó sorban - s tényleg nincs alapvetően előítéletem - ez egy pitbull féle kutya volt akikre azért halmozottan igaz hogy harci kutya és bármikor előjöhet belőle az állati rész.

Mindez pillanatok alatt játszódott le, maximum 1,5 méteren belül. Én akkor nem láttam mindent ahogy elmesélték. Ugyanis az úttesten elindultunk a kocsik mellett a csomagtartó felé és villámgyorsan beapplikáltam a kölyöklányt a dobozba. Viszont ezen idő alatt az amúgy "felelős" gazdi állítólag ütötte-verte a pitbullt mert nem fogadott szót neki. Nem tudom hogy miért gondolta hogy így a kutya szót fogad majd neki bármikor is.

A héten a neten terjedő halálra éheztetett vizsla képe ráégett a retinámra. Nem tudom megérteni miért bánunk ilyen gonosz módon az állatokkal. Nem azt mondom hogy Borka nem kapott pofont, mert igen, amikor már elveszítette teljesen a kontrollt önmaga felett idegében. De nem verjük és nem fél tőlünk vagy a kezünktől mert ez utóbbitól csak simogatást kap élete 99.9%-ban. Miért nem változik az állattartás Mo-on, miért vannak méltánytalan körülmények között tartott állatok és miért kell gyerekeknek szenvedniük éhesen, verésektől? Talán ez utóbbi miatt van az, hogy az állatoknak sincs minimális becsülete sem, hiszen ha valaki a gyerekével rosszul bánik az egy állattal szemben még annyi tiszteletet sem mutat.

Szomorú, hogy nem vagyunk tisztában sem a saját korlátainkkal, sem a velünk élő állatok viselkedésével. Én úgy gondolom tudtam, hogy Borkától és tőlem mi várható el, milyen reakciókkal kezeljük a helyzetet. Én a pitt reakcióiban nem voltam biztos, hiszen sem a testtartása, sem a farka (nem is tudom hogy volt-e egyáltalán) mozgásából nem tudtam biztosan megítélni hogy milyen szándékkal jön. Lehet hogy szegény csak tényleg ismerkedni akart és verés lett a vége. Nem gondolom azt sem. hogy az utcán elfogadható ha egy kutya póráz nélkül közlekedik. Lehet bármilyen jól nevelt, de a szemben közlekedő ember fél a kutyáktól, akkor bármilyen cuki Borka nem akar vele megismerkedni, esetleg még elmenni mellette is fél.
Olvastam hogy Budapesten a X. kerületben a parkokban nem lesz engedélyezett a kutyákkal a séta. Ez is nonszensz, de ugyanakkor a kutyások reakciója is, hogy márpedig az ő kutyájuknak kell hogy póráz nélkül szabadon mozogjon bárhol és ez előjoguk. Ez pont annyira nem valós jog, hiszen a közterek mindenki örömére kell hogy szolgáljanak.

Borka persze nem ért egyet, mert igenis free Borka főként most hogy még pisilni is pórázon megy :-) Ráadásul ő még azt gondolja hogy minden ember jó és ő pedig minden embernek cuki simogatni való gombóc. Még meg kell tanulni többek között hogy nincs így, ő sem cuki már annyira, és az emberek egy része bizony nem jó. Na meg a kövek sem...

Hupsz

Szenvedek

Az úgy volt... Nem szépítem rossz voltam. Illetve csak azt mondják hogy én tehetek róla, bár biztos vagyok benne hogy nincs igazuk :-)
Imádom a köveket, a bokrok ágait, az átázott faleveleket és mindent ami a kertben van. A baj az hogy szerintem finomak is. Ezért aztán előszeretettel eszegetek mindent. A legtöbb dolgot elveszik tőlem, kitépik a számból, de ha elég ügyes vagyok akkor megtarthatom.
Vasárnap délután is találtam egy szimpatikus követ a kertben amit be is csempésztem az ágyamba. A Gazdi pedig ebben a téli időjárásban lelassult eléggé, valami reuma izét emleget. Szóval már röpült felém de én sokkal szemfülesebb voltam és nyeltem egy nagyot. Vihogtam hogy na ezt lekésted, hihi :-D
Este már éreztem hogy valami romlott kaját adhattak mert fájt a pocakom. Gondoltam sebaj majd reggel rá legelek egy kis füvet. De ez nem jött össze mert közben leesett a hó és minden zöldet befedett. Egy volt kint csak de a Gazdi úgy visított ha felé oldalaztam, hogy gondoltam hagyom nehogy infarktust kapjon nekem.
Reggel aztán félszívvel de bereggeliztem és elindítottam a "Borítsuk ki az alattvalóimat" projektet és egy percre sem álltam le holott már éreztem hogy bizony nagyon nem jó a kajám minősége. Délben aztán már nem akartam enni, gondoltam diétázom. Ezek nem értettek egyet a véleményemmel és a gurulós nagy autóba tettek és elvitte a fura szagú helyre. Lelencbe adtak! Először azt mondták hogy mindjárt itt vannak értem de abból a sötét szobából ahová vittek már nem is engedtek el aznap. Valami követ emlegettek és akkor rémlett be hogy nyami milyen finom is volt tegnap, de hol van az már, most tényleg éhes vagyok adjatok enni!
Nem adtak csak valami fura szereket amitől álmos lettem. Gondoltam ezek nem tudják hogy alvás előtt vacsorázni kellene?!
Mire felébredtem a Gazdik sehol nem voltak, és egy csomó kutya pajtás ébredezett a többi kennelben. Rácsos volt és bár néha dobozban
 utazom azért aludni csak nem akartam benne. Azt mondták mindjárt itt vannak értem így vártam, csak vártam, csak vártam... De nem jöttek :-(  Sokat sírtam, s egyszer csak elfáradtam és bealudtam. Hallottam még hogy suttognak a fülembe hogy a Gazdik elakadtak útközben és holnap mire felébredek itt lesznek.
Reggel aztán észrevettem hogy valami miatt fáj a hasam. Jó tudom ez este is eszembe juthatott volna de akkor fontosabb volt hogy nem az ágyamban ébredtem. Tényleg jöttek értem, én akkor már teljesen jól voltam és annyira megörültem nekik hogy még bepisilni is elfelejtettem.
Hazajöttünk és gondoltam most már végre adnak valami finomat enni mielőtt beszundizok az izgalmakra. Hát nem adtak! Folyton a diétát és azt a követ emlegették. Sőt arra gondoltak hogy egy fehér műanyag ruhát adnak rám mert állítólag nyalakodnék. Még jó hogy! Ha már enni nem adnak. Rossz volt vele közlekedni, mindennek neki mentem és még feküdni is problémás volt vele. Hát még a lépcsőzés!
Este aztán adtak valami pépes lét amit vacsora helyett gondoltak. Nem volt rossz íze és az illata is finom volt. Viszont jóval kevesebb mint amit falni szoktam, így gondoltam adnak még abból is amit ők esznek. Képzeljétek nem! Azt mondták hogy jó sokáig nem is kaphatok a diéta izé miatt. S azóta sem adnak pedig elég éhes vagyok. Éjszaka dobáltam magamat és sehogy sem volt kényelmes, mivel a Gazdi felfeküdt az ágyamra (sicc!) és én mellette alhattam a nappali dobozomban de az a tölcsér akadályozott a gömbölyödésben. Addig szenvedtem mire levették rólam és egyenlőre nem is tették vissza hála istennek. Jó nem is szeretik ha nyalakszom, de majd titokban ;-)
Nagyon szurkolnak hogy kis csomagokat helyezzek el nekik, de még nem jött el a pillanat. Meg ki szeret pórázon WC-re menni, ugyanis a köves afférom óta nem engednek szabadon. Milyen lázító dolog hogy  2 napja senki nem ellenőrizte le a bokrok alját, nem metszette meg a bokrokat és a ház háta mögött sem vizsgálódott senki!

Nos ez a helyzet. Van egy nagy vágás a pocakomon és ennyi a bajom, mert a kedvem már jó lenne ha végre valaki egy nagy rúd szalámit hozna nekem az éhező, elnyomott nagy beteg kutyának :D Ja igen és ha betiltatnák a Fúj jelszót mert most mindenre azt mondják és nagyon unalmas :-P Azt hittem majd az óvodás kalandjaimmal jelentkezem, de az most pár hétig ugrott sajnos.

Kirándulás tanulságokkal

Ma úgy gondolták a Gazdik hogy tanulva a múlt heti kalandokból nem hagynak itthon. Jól is tették mert így elmehettem kalandozni velük!

Délelőtt a futárizét vártuk aki hozza a titkos dobozokat mindig. Bevallom ma csinált valamit a dobozzal mert míg a múltkor szépen rá tudtam mászni is ugrálni rajta, most valahogy összement és alig fért el a fél lábam rajta.

Utána viszont gyorsan öltöztünk és tudtam hogy valami izgalmas jön mert előkerült a Doboz. Ezt a valamit pár hete kaptam egy izgalmas helyen hogy tudjak velük utazni kocsiban és ne mocorogjak folyton. Egyszer már korábban próbáltam utazni benne, nem túl kényelmes de azért nem sokat sírtam miatta.

Na most elővették és behozták a nappaliba. Azért én bírom ezt a Dobozt már ekkor is bele másztam játszani és rongyozni amíg melegítették nekem. Aztán hirtelen útra keltünk. Bevallom nem vagyok mindig biztos benne hogy jó fog történni ilyenkor de azért optimistán tekintettem most is az elkövetkezendőkre. Hamar odaértünk a Városba ahogy a Gazdi hívta. Hú ott mennyi ember volt! Még nem láttam együtt ennyit és mennyi izgalmas illat kószált arra. Filozófiám hogy én cuki vagyok és ezt mindenkinek tudnia kell, mert ez Alap ahogy Demény barátom mondaná. Ennek szellemében gondoltam mindenki odajön és simogat meg szeretget. Hát nem :-(  Illetve a Gazdi azt mondta hogy nem szabad és most azt gyakoroljuk hogy miképpen nem nézzünk rájuk és főként ne ugráljunk rájuk. Ennek semmi értelmét nem láttam mert hát olyan izgalmasak voltak, olyan sokan sétáltak körülöttem. De beláttam egy idő után hogy lehet hogy igaza van mert tényleg kevesen akartak megsimogatni, így inkább a szagok felé fordultam. Volt ott mindenféle: kutya, ember, étel és ismeretlen dolgok. Annyi információt szereztem mint eddig sosem!  Nagyon élveztem és remélem máskor is elvisz oda.

A séta végén visszamásztam a Dobozba és újra útra keltünk. Na ezt már annyira nem szerettem mert mentünk, megálltunk, mentünk és megálltunk. Ott olyan dolog történ mi még sosem: egyedül hagytak a kocsiban hosszúúúú időre. Igaz ők azt mondták csak 20 perc volt, de ezt én nem értettem miért mondják mert sok volt és kész! De tudom ám hol voltak, a Kajánál. Nagy szatyrokban hoztak mindenfélét és egy kenyér véggel próbáltak megzsarolni az egyedül lét megbocsátásáért.

Megint útra keltünk, itt azért már elmondtam a véleményemet hogy szeretnék haza vagy legalább visszamenni a Városba. Azt mondták egy másikba megyünk most miattam. Nos tényleg, az állatorvoshoz vittek szurira. Sokat kaptam már, tudtam hogy hol vagyunk. Nem félek én tőle, de azért annyira nem is kedvelem. Viszont itt is ért egy izgalmas élmény. Volt ott egy kutya akinek olyan pisze orra volt és szuszogott. Na én azt meg akartam nézni közelebbről. Csak az volt a baj hogy ő is meg akart nézni. Annyira azért nem vagyok ám bátor, azonnal bepisiltem kicsit. Nem szégyen azt mondják, de így nem hagyták hogy tovább ismerkedjek és a kanadai Nagy-tavakat felrajzoljam a padlóra :-)  Itt kaptam simogatásokat a dokinénétől és azt is mondta hogy cuki vagyok. Helyre is állt a lelki békém azonnal .

Na itt már azt hittem hazafelé tartunk de tévedtem. Valami rossz hírű környékre mentünk ahol az egyik Gazdi bement egy nagy házba valami leletért. Bár kimásztam pisilni de aztán már nagyon fáztam és éhes is voltam mert kimaradt az ebéd szóval nyűgösen adtam hangot annak hogy ideje a kalandokat befejezni.

Itthon aztán kaptam inni, enni és végre kakilhattam is amit nyilvános helyen nem teszek elvégre is szobatiszta vagyok vagy mi :-D

Elfáradtam nagyon, most alszom és alszom. No igen a héten megkaptam a Gazdi kanapéját és ő átült egy kisebbre. Hiába aki Deményista annak ez jár :-D

Rosssssz vagyok

Betöltöttem a 3 hónapos kort és arra gondoltam ideje új mederbe helyezni az életem rohanó patakját :-D
Először is a játékaim. Nagyon gyerekesek és unalmasak már. Persze mindig kapok újat is de valahogy nem kellenek már annyira. Tanultam új trükköt is, a labdázást. Illetve először nyuszizás volt mert azt dobták el nekem és hoztam vissza. Hogy ezek milyen boldogok voltak! Most már van labdám de még csak bent játszunk mert kint nagyon fázom. Folyton mondogatják hogy miért nem tavaszi kutya lettem. Nem tudom pontosan mit jelenthet de mivel mindig akkor skandálják amikor fázom biztos olyan lehet mint a meleg napozás.
Rengeteg izgalom van bennem napközben és rátaláltam két izgalmas új játékra ami mindig mancsnál van. Az egyik a fülem. Olyan szép hosszú és irtó jót lehet csócsálni. Ha elég ügyes vagyok mind a kettőt egyszerre tudom a számba venni. Kérdezgetik hogy fáj-e, de nem ellenben olyan bizsergető amikor morzsolom. A másik izgalmas az a hosszú valami hátul nőtt. Azt mondják a farkam de nem is tudom pontosan hogy az enyém-e. Ugyanis mindig menekül! Ritkán tudom elkapni de akkor aztán bosszút állok rajta azért hogy eddig nem hagyta magát utolérni.
Persze ez azt is jelenti hogy unatkozom. Egyre hidegebb van kint, s mivel fázom egyre kevesebb időt tudok a kertészkedéssel tölteni. Bent pedig vagy el vannak foglalva a gazdáim, vagy olyan ötletem támad amit azonnal megtiltanak.
A NEM szót azóta sem akarom érteni. Mert mindig valami izgalmas dologról való letiltás lenne. Pl. ilyen az Asztal. Kicsi és rengeteg érdekes dolog van rajta. A gazdik mindig elhelyeznek ezt meg azt amit nekem nem szabad bántani.
Tegnap elmentek a boltba ahonnan a finom kajákat hozzák és engem itthon hagytak. Jó volt ez már máskor is, akkor valahogy jót aludtam. De most a séta után még kedvem lett volna játszani, szaladgálni, de ezek elmentek. Kicsit gondolkoztam és rájöttem hogy bizony jó ideig nem látom őket. S ha már így van, akkor ideje felfedezni az Asztalt. Hogy én milyen kincseket találtam! Istenien rendszereztem őket, megkóstoltam, kisebb darabokra rágtam hogy jobban olvashatóak és ehetőek legyenek. A gazdik tényleg nem jöttek vissza jó sok ideig, tehát ki tudtam élni a kreatív alkotási vágyamat.
Itt jegyezném meg hogy kellene az állatvédők telefonszáma ha olvassa valaki! Mert amikor hazajöttek láttam hogy nem örülnek, úúúú nagyon nem. Csak azt hallottam hogy a "kedvenc bögréééém" meg "oda lett a karácsonyi dekorációóóó" S aztán bezártak. Még soha nem tették és most sem értettem miért csinálják :-( Szóval abba a kis kuckóba bezártak és rácsot tettek a kijárat elé. Aztán pedig kiabálva vele összeszedték az amúgy feng shui módon elrendezett saját dekorációmat a nappaliból.
Jó sokáig nem engedtek ki csak pisilni a kertbe. Nem kaptam ebédet sem amitől nagyon éhes lettem mivel ők azért megebédeltek.
Mondhatnám hogy tanultam belőle de nem :-D Este amikor elmentek aludni - vagyis azt hittem - akkor felfedező útra indultam volna... de lefüleltek és felemlegették a szobafogságot.
Azt hiszem most eltűnik majd az Asztalról minden érdekes, így aztán más buli után kell néznem.

Nem vittek az óvodába mert azt mondták hogy nagyon hideg van és nem bírnám. Helyette itthon tanulunk buta dolgokat mint az ül, ereszd, maradj. Értelmetlenek, de néha megdicsérnek mi több kapok érte jutalom falatot, így néha megéri ülve maradni. De csak ha ők is jók lesznek mert különben, futáááááááás :-D