A hasam sokáig nem gyógyult meg de nem azért mert rossz voltam és nyalogattam volna. Igaz nem is éreztem hogy beteg lennék így teljes erőbedobással pörögtem és éltem az életemet. Nem szerettem ha lefektettek, mert akkor sajnálkoztak meg huhogtak nekem hogy így a seb meg úgy a seb. Nem bírtam a belső varrat fonalát és begyulladt a hasam.
De ennek is vége és... azóta sem lettem szabad :-( Hiába a sok fájdalmas nap, mindent a számba veszek és megeszem.
Azt találták ki hogy együtt vagyunk csak a kertben, egyedül nem maradhatok. Azóta már voltunk közös kertészkedésen is, azokat a fura zöld izéket kaparásztuk. Eluntam magamat és gondoltam a kedvenc játékom után nézek. Gyors voltam ismét. Megint a fura szagú helyen kötöttem ki egy villám gyors autós száguldás után. Most kaptam enni és egy injekciót is. Néha az az érzésem hogy a gazdi nem szeret mert olyan rókázás jött rám hogy abbahagyni sem tudtam! Miért hoz ilyen helyekre ahol romlott kaját adnak, nem értem?! Igyekszem tehát nem falatozni abból a finom kövekből, de nehéz megállni.
Amint a hasam kezdett meggyógyulni kicsit és csak kapcsokat kaptam a gyógyulás érdekben elmentünk végre az óvodába! Már vártam, mert egyre jobban ismerkedtem volna a többi kutyával. Aztán arra is rájöttem, hogy ők sokkal bátrabbak mint én. Hétvégente járunk ovizni mindkét nap. Délelőtt elkészíti a gazdi a finom jutalom falatokat egy zsákba és abból már tudom hogy ma izgalmas nap lesz. Belemászok a kocsijában lévő dobozba és egy kis várakozás után már ott is vagyunk. Örülök a kalandnak még akkor is ha kicsit bátortalan vagyok. Azt hittem én vagyok a legkajlább kutya a világon de kiderült hogy a többiek sokkal gyorsabbak és nyitottabbak mint én. Ezért azt a taktikát vetettem be mint a testvéreim bunyózása közben is, hogy megadom magamat és fekve dörgölöm az orromat mindenkihez. Ez néha veszélyes mert ha nem vesznek észre átmancsolnak rajtam. Viszont egyre jobban élvezem, mert sokat futunk, ismerkedünk, szaglászunk és néha a gazdikkal tanulunk is. Nem értem minek láb mellett mászkálni és főként a hideg fűre üldögélni de mivel kaját adnak érte így megcsinálom ha van kedvem. Van hogy nincs, na akkor semmit nem úgy és akkor csinálok hogy a gazdinak se legyen unalmas a hétvégi oktatás :-D
Vannak kedvenc barátaim, főként a kisebb kutyákkal barátkozom szívesen mert ők olyan nyugodtak. Hagyom hogy kergessenek és le is fekszem hogy egymáshoz dörgölhessük az orromat. De tetszenek a nagyobbak is akik már idősebbek mint én mert látom hogy milyen vidáman rohangálnak. Az utóbbi két ovis napon amikor lazábban lehettünk mert kevesebben voltak a gazdik nos akkor élveztem hogy minden kutya és ember szem rám figyel. Sajnos kiismertek és már mindenki nézi hogy mi eszem és rám is szólnak. Így persze nehéz a finom falatokat titokban felenni :-P
Azt mondják hogy még mindig cuki vagyok, pedig tényleg valami fura történik velem. Egyre szűkebb a dobozom amiben szeretek heverészni a nappaliban és már az asztal alatt sem férek át csak ha hason kúszom és akkor is beverem a fejemet. Pedig emlékszem hogy ott átfértem! Kevesebbet kell ugranom hogy elérjem az asztalt, elég ha csak két lábra állok. Ritkán pisilek már bent a pelusra mert egyre jobb az idő és kiengednek gyorsan, s már az éjszakákat is simán átalszom anélkül hogy kimennék "terpeszcsücsre". Egyre messzebbre sétálunk és valami madárizék is egyre többet jönnek a kertembe. A gazdi szerint ez jó de én még nem vagyok benne biztos hogy örülök annak hogy helyettem kaparásznak és fura hangon beszélgetnek. Vérlázító hogy még ezért enni is kapnak! Pedig a kertben minden az enyém, főként a zöld bokor ami most különösen finom hogy rügyizék vannak rajta.
Arra is rájöttem hogy szeretem a Napot. Sokat heverészem napközben ott ahová süt és boldogsággal tölt el amint a bundámhoz ér. A bundámat is gondozom rendesen mert a gazdik szerelmesek a fülembe, a selymes bundámba és a csuda finom talpaimba. Az óvoda után mindig fürdünk amit most már egyre jobban élvezek és ki is harcolok hogy lemossuk a sok sarat amit magamra szedek ott. A hétvégén a gazdi el akarta hagyni ezt a rítust de én beálltam a fürdő ajtajába és mutattam hogy még dolgunk van.
A fogaimmal megszenvedtem, volt ami nagyon nehezen akart kijönni. A gazdi szerint most sokkal jobbak és már nem annyira élesek mint baba koromban. Én nem tudom eldönteni hogy most jobb-e, de az biztos hogy jobban tudok rágcsálni. Van a répa nevű kaja amit nagyon szeretek. Lehet a kicsi fogaimmal harapdálni elöl és ha elunom akkor a nagy fogaimmal szétrágom és elomlik a számban az a finom édes íz. A gond az, hogy a gazdi is szereti és csak egy kis részét adja nekem.
Van egy jó hely ahonnan az ételeket hozzák. Hetente mennek és nagy zsákokban haza hordják amit levadásztak ott. Naponta is jön egy doboz, de a heti vadászat izgalmasabb mert akkor jön pl. a répa, vagy a finom felvágottnak nevezett zacskók. Ekkor hozzák a pót játékaimat is, a flakonokat. Igaz előbb a gazdi kiissza belőle a piros lét és csak utána kapom meg. Ha elég ügyes vagyok közben is ellopkodhatom, görgethetem, rágcsálhatom, vagy akár felcipelhetem az ágyamba. Mert nincs elég játékom ezt bárki láthatja. Manapság már lakberendezek is, az ágyneműimet hurcolom a nappaliban mert mindig máshol van jobb hely a fekvésre, a csócsálásra.
Most megyek mert besüt a Nap és sürgősen napoznom kell ha már tegnap a hóban gázolhattam. Hagyom egy kicsit a gazdit ténykedni hogy ne legyen rám panasz :-D
