Rég nem írtam mert nem volt rá időm :-)
Lassan 3 hónapos leszek és azt mondják már elég nagylány. Felérem az ebédlő asztalt és lendületből landolok a kanapén ha nem veszik észre.
Sajnos az elhelyezési körülményeim romlottak, az összes puha párnám eltűnt. Én igazán nem értem miért?! Egy csúf téli napon elhatároztam hogy megnézem milyen puha állat lakhat bennük. S miután az elsőben csak valami fúj fehér izét találtam gondoltam a másodikba költözött. A Gazdi nem volt boldog, valami olyasmit emlegetett hogy kemény kövön fogok aludni ezután. Kezdem érteni miről mesélt sajnos. Mert hiányoznak a párnáim. Igaz tudom hol vannak, egy rácsos izé mögött ahová ő esténként felmegy. Ha nagy leszek, nagyon nagy akkor az onnan kiveszem az tuti biztos! Addig is marad a műanyag láda és az ágy. A műanyag ládát már kinőttem de ragaszkodom hozzá mivel abban érkeztem és szeretem a meghittségét.
Mindez persze azért volt mert unatkoztam. Talán az előző bejegyzésem körül történt hogy a Gazdi mamám valami munkára hivatkozva kevesebbet foglalkozott velem. Itthon volt de nem lehetett vele játszani és még éjszaka sem hagyott aludni mert akkor is a munka mumussal volt. Mára kinőtte és ismét nagyokat sétálunk és van ölbekutyi is esténként.
Ezt pl. szeretem még akkor is ha lassan már lelóg a fél fejem és a hátsó lábaim. Estére mindig megbékél még akkor is ha napközben nagyon rosszat csináltam. Akkor az ölébe vesz, lekapcsolja a villanyokat csak a villogó doboz megy és dünnyög nekem meg simogat. Én persze ott is játszanék a legtöbbször, de próbál alvásra bírni.
Most már át tudom aludni az éjszakát ha akarom. Nem mindig akarom persze, de azért ebben javultam szerintük. Napközben is szundikálok többször, de kell is mert annyi dolgom van két alvás között! Van az a Kert valami ahol mindig találok kalandokat. Rátaláltam a kövekre amitől a Gazdik idegesek. Azt mondják lenyelem, de én tudom ám hogy nem szabad. No meg eléggé elburjánzott a növényzet, nem gondozták a Gazdik elég jól így kénytelen vagyok én most télvíz idején megmetszeni, felásni. Többek között ezért sem érek rá blogot írni a mancsommal. Sok a dolog, még néhol mozgó fadarabokat is találok. Azt mondták hogy "Jézusommeztelencsigá"-nak hívják. Elvették tőlem pedig majdnem olyan puha és finom volt mint a párnám. Nem csüggedtem mert ha ő meztelen akkor kerestem neki házat és azt is bevittem. Persze ezek semminek nem tudnak örülni, azt is elvették tőlem.
Pedig én nagyon jó vagyok ám mostanában, megtanultam a pelusra pisilni ha nincs kedvem kimenni vagy nem elég gyorsan jönnek a hívásomra az ajtóhoz. Hogy ezek hogy tudnak ennek örülni?! Viszont ha máshová pisilek nagyon mérgesek változatlanul, pedig örömömben kénytelen vagyok tócsákat hagyni mindig. A kakilás jó mert utána ásunk és betemetjük, majd jön a jutalom falat. Megkóstoltam hogy jó ízű-e a kaki mert ezek annak is nagyon örülnek ha leguggolok, de nem ízlett annyira.
Enni egyre többet adnak hogy nagyra növekedjek. Néha kerül bele valami finom falat is amit én megpróbálok morgással védelmezni az utóbbi napokban. Ez nem nagyon tetszik nekik, ciki de elveszik az ételt tőlem. Nem tudom így marad-e, de ha igen egyre gyorsabban kell ennem. Most amúgy valami karácsony izé van. Egy csomó étel van a konyhában amihez még nem férek hozzá. Finom az illatuk és néha én is kapok belőle. Megtanultam várni türelmesen... kb. 2 percig, mert fel nem foghatom hogy mit tudnak ennyi ideig szöszölni az evéssel. Én töredék idő alatt végzem a tányérommal!
Többet is sétálunk mert van kedvem idegen tájakra kalandozni. Bár kicsit még félek ha olyan helyre tévedünk a faluban amit nem ismerek. Szeretem tudni hol járok mert akkor biztos lehetek benne hogy hazatalálunk. Bírom a füvet, igazi nincs itthon, viszont a műfű nagyon izgalmas. A Gazdi szerint egyszer meglátják hogy szálanként húzgálom ki nagy lesz a kiabálás a házból :-) Voltunk erdőben is, ott izgatott lettem, valami fura érzés fogott el. Azt mondják azért mert vadász kutya vagyok és szeretem az erdőben élő állatokat. Nem tudom még hogy szeretem-e, de ha nagy leszek biztosan erre is rá fogok jönni.
Mert már annyira megnőttem hogy állítólag óvoda érett lettem. Ígérik hogy jövőre mihamarabb beíratnak és ott is hagynak egy időre mert ott lesznek a Többiek és végre lesz kit harapdálnom és kergetnem. Mert hát néha hiányoznak a testvéreim, sokat álmodom a Mamáról és a róluk. Akkor kicsit sírni szoktam álmomban de a Gazdi hangjára megnyugszom.
Ismerkedem minden Emberrel és néha a kutyákkal is. Még nem találtam jó játszó pajtást itt mert ez előző is megijedt a vidámságomtól. Tény hogy ha elfog az izgalom akkor nagyon gyorsan szaladok, harapok, karmolok és még a fülem is lobog utánam. Mindig új játékok után kutatok, a régiek már unalmasak. Drótok, papírok, minden rágható reszket tőlem! A fenyőfa is ezért került az asztal tetejére ahová még csak kicsit tudok felmancsolni.
Hangom hét határba hallatszik ha mondani valóm van. Egyenlőre csak a Gazdáimmal beszélgetek, de velük sokat. Ha értetlenek akkor a fülükbe ordítom a mondanivalót!
Talán ennyi elég is lesz mára a meséből, aludnom kell mert mindjárt itt a vacsora. Legközelebb majd mesélek az óvodás kalandjaimról!
