Karácsony avagy ide nekem a bejglit

Nagyon régen írt a Gazdi rólam pedig rengeteg dolog történt velem.

Két éves elmúltam ami szerintem nem kor, kicsit sem vagyok komolyabb mint korábban. Imádom továbbra is teljes mértékben a kutyákat, embereket és mindenkit. Sokat hallom hogy ne legyek ennyire szertelen, felnőtt kutya vagyok már, de mit tegyek ha vidámság nekem minden találkozás.

Lett egy barátnőm is, mert közben elköltöztünk. Pötyi tacsi akit nagyon kedvelek és ő is azt hiszem nagyon szeret. A költözés nem volt rossz, de sokáig nem értettem miért nem megyünk haza este. Előtt is voltunk napközben ott sokat de estére mindig a puha ágyamban otthon feküdtünk le. Már megszoktam és sok újdonság is van, mert a Gazdi egy szinte alszik velem, nem a lépcsők tetején. Abba a kád izében is meg szokott mártózni, van valami fogkeféje is amitől habzik a szája és tök finom az illata de folyton kiköpi.

Az új házban van egy nagyon tuti helyem: a sarokablak. Képzeljétek onnan MINDENT látok ami az utcán történik. Az emberek felintegetnek nekem, mosolyognak és naplózhatom őket hogy ki mikor és hol mászkál. A kertben is sokat voltam amíg nem lett tél, és annyira jól vagyok nevelve azt mondják hogy nem is kell kerítés és nem megyek le. Még. Mert azért mindig kitalálok valamit hogy ne unatkozzanak, pl. a WC-be lefetyelést.

Érzem, hogy valami változni fog ezért szorosabban fogom a Gazdámat, mindig tudni akarom hogy hol van. Sokat megy el és azt mondja hogy pár nap múlva valami rossz fog történni, valami munka dolgot emleget amit már Demény a kötsög is mesélt az oldalán. Nem tudom az milyen lesz, de azt mondta hogy most akkor vezetjük majd a blogot és ő is mesél, meg én is mesélek milyen lesz itthon nélküle.

Azt már mondta hogy vége a reggeli közös sétáknak a barátnőmmel mert ő akkor már elindult nélkülem a munkába. Néha nem fogom bánni mert igen hideg van mostanában. Annyira hogy vett nekem egy kabátot is amit az én model testemre szabtak külön. Szeretem mert nem fázom így nekem soha nincs vége a sétának bármeddig rohangálnék. Bezzeg este amikor ki kell mennem a kisrutinra annyira fázom hogy alig akarom elhagyni a meleg ágyamat. Úgy emlékszem tavaly még szerettem a havat, most valahogy már tényleg felnőtt lehetek vagy mi mert nem mivel hideg és vizes.

Most alszom egy nagyot, mivel tele a pocakom mindenféle kajával és a karácsonyfa állítást is levezényeltem bár nem tudom minek állítják fel, s főképp akkor minek bontják le egy idő után amikor már megszoktam hogy ott van.

Álmomban a kacsa combok között fogok kergetőzni :-)

1 évesek lettünk

Igen így többes számban. Mert ma Borka betöltötte az 1 éves kort ami hihetetlen!!
Volt hogy nem bíztunk benne (lsd. kő evés) ezt nem tagadom. S az is igaz hogy a kezdetekkor én nem bíztam magamban hogy képes leszek egy tökéletes vizslát felnevelni. A szobatisztasággal, a szófogadással, a szeparációs dolgokkal. De most is mint mindig, valami rajtam kívül álló erő elintézte hogy minden rendben legyen.

Ma elmondhatjuk hogy nem csak a tini lány születésnapját ünnepeljük, hanem a gazdik felnőtté válását is, s azt hogy hitet kaptunk számos dologban.

Hitet mert egy részről azt hallottuk hogy igenis jó gazdik vagyunk, a másik oldal pedig bizonygatta (némileg joggal) hogy nem vagyunk alkalmasak egy vizslához.
Pedig az elhatározásom kétségbeesésig komoly volt. Tudni akartam hogy valóban én rontottam el valamit az elmúlt években, vagy rajtam kívülálló ok miatt fordult rosszra minden az előző kutyánkkal.
Mindent tankönyvien tökéletesen akartam csinálni, számos könyv hever itthon kutyanevelés témakörben. Volt amivel azonosulni tudtam, volt amit azonnal elvetettem pl. a büntetéses fegyelmezés miatt. Borka icipici lányként érkezett így a mozgás igényét még az én kevés kondíciómmal is képes voltam kielégíteni. De tudtam hogy ez nem lesz mindig így, nekem is fejlődnöm kell vele és minden nap sétálni, mozgatni, játszani és lefárasztani az okos fejét is.
Ilyen elvárások miatt is jártam vele kutya óvodába ami még mindig nem megszokott és jaj de jó is volt! Ma már hogy kinyílt ilyen téren is a világ, tudom hogy nem csak nekem volt anno antiszociális kutyám, ma már ez a nagyobb rész sajnos. De én azt akartam hogy cuki, ember és állatszerető vizslám legyen, és igyekeztem akkor sem megijedni amikor egy kis félős, hisztis vizslaként mutatkozott be és ezt még a mai napig is előszeretettel adja elő nagyobb kutyáknak :-D

Miben változott meg az életünk amióta Borka az álom vizsla a része.
1.  Éljen az eső és a vihar! Éljen a tűzijáték!  Mázlinkra annyira nyugodt hogy nem ért rá átvenni a gazdái zizzenetét ami első időkben biztosan megvolt még bennünk a korábbi évekből. Úgy átalussza mindkettőt hogy fel sem veszi körülötte zeng az ég.
2. Járjuk az erdőt. Bevallom én a kullancsoktól annyira féltem hogy bár itt van az erdő mellettünk én nem mentem ki sétálni csak kocsival áthajtottam néha. Ma ezt már nem tehetem meg mert Borka imádja, s az utóbbi hónapokban már rájött hogy ő a világ legjobb vadászkutyája és minden nyom, szag érdekes, a zizegő levelek, a csíkos hátú egerek.
3. Játszunk kutyákkal. Az óvodának hála ma már biztos vagyok benne hogy érti a többi kutyát és kezelni tudja a helyzeteket a maga módján - megadással. De örülünk mindenki kutyának aki szembejön mert hátha jó barát.
4. Teljes nyugalommal hagyjuk el a házat és tudjuk ha hazaérünk egy alvó nyugodt kutya vár. Megfizethetetlen az érzés hogy a lakást egyben találjuk és egy cuki eb vár vissza bárhová is megyünk.
5. Sétálunk. Akkor is ha nincs kedvem, mert neki mindig van. Mobil nélkül, csak kettesben egymás rezgésére figyelve. S van egy kutyám aki behívható és engedélyt kér ha letér a szokott útról. Szabadon, póráz nélkül ha nincs ember és kutya a közelben mivel az még mindig öröm tényező és rohanunk hozzá.
6. Dumál, szinte folyton. Beszélget. Az etológusok szerint évtizedek múlva szavakat is mondanak majd. Borka rajta van az ügyön :-D
7. Különleges cuccai vannak mint hűtőpléd, kutyakosár, szállító box.

Biztos még sok más apróság is van, de a lényeg hogy eltelt egy év az életében amiből 10 hónapot velünk töltött és villámgyorsan elrohantak a napok és a hetek.

Boldog születésnapot Bíborka !

A Nagy Kukac - Borka

Ma úgy volt hogy egészen délig csak ülünk és várjuk a postás autót aki nekem hoz párnát és nyakláncot. Mázlim volt mert már reggel befutott egy nagy dobozzal amiben tényleg fura szagú dolgok voltak de hasonlított az egyik az ágyamra valóban. De mivel elvették így nem tudom biztosan állítani hogy az enyém lesz.

Aztán láttam, hogy a Gazdi a kezébe veszi azt a hosszú puha izét (alias fonal gombócok) és elkezdi tekergetni, szóval ugrott a séta. Be is aludtam rendesen, a mezőn futásról álmodtam egy nagyot.
Pár óra múlva ébredtem és jeleztem hogy akkor most kimennék megnézni azt a nagy mozgást a szomszédban. Mire visszatértem és lefeküdtem a Gazdi mondta hogy kitalált egy nagy kalandot amilyen még nem volt és biztos hogy élvezni fogom. Én nem voltam biztos benne, sőt abban sem hogy vele mehetek. Már teljesen felöltözött és én még mindig a helyemen vártam hogy mi fog történni. De képzeljétek, engem is oda hívott hogy öltözzek! Fura volt mert felvette a hátizsákot is amit nem szoktunk magunkkal vinni és elsétáltunk a kocsi mellett is hogy nem azzal megyünk kalandozni. Jó gondoltam, akkor sétálunk egy nagyot. El is indultunk az erdő felé de tovább irányított a falu kapujában hogy a lépcsőn menjünk fel. Én láttam már a Nagy Kukacot amelyik embereket eszik és utána ki is engedi őket. Nagy és hangos, de tulajdonképpen izgalmas is. A Gazdi azt találta ki hogy most hagyjuk hogy minket is megegyen. Nem mondom, nem voltam biztos benne hogy jó ez nekem és a lépcső jó magasan volt, de azért csak felugrottam nagy bátran. Meglepetésemre tényleg voltak benne emberek! Ugyan engem nem engedett oda hozzájuk mondván hogy nem tudok viselkedni. S akkor a Nagy Kukac elindult, éreztem hogy mozog a lábam alatt, sokkal gyorsabban és sokkal hullámzóbban mint a Kocsi. Először kicsit ijesztő volt de a Gazdi megdicsért hogy milyen okos vagyok és a többi ember is vidáman nézegetett hogy milyen szép is vagyok így gondoltam a Gazdi lába között csak nem lesz nagy bajom. Eléggé el voltam foglalva azzal hogy megálljak vagy szépen elfeküdjek a padlón, nem is hallottam igazán hogy egy csapat férfi madár hangokat utánoz hiszen mégis emberek és nincs is madár szaguk.
Az út nem volt hosszú hiszen csak egy megállót utaztunk és amikor ismét kinyílt az ajtó már szálltunk is le. Örültem bevallom mert azért annyira nem volt jó hogy tovább menjünk. Izgalmas volt mert megint oda érkeztünk mint korábban az Autóval, egy nagy finom illatú parkba. Igazából erdő, de sok az ösvény, bejárat, szobor és mindenféle. Szeretem nagyon a különleges illatokat, igaz itt nem engednek el mert több ember és állat is mászkálhat és én nagyon tudok nekik örülni ha ők nem is akarják akkor is.
Egyik ösvényen besétáltunk, a másikon átsétáltunk, és a harmadikon bukkantunk ki. Annyi izgalmas és új illat volt hogy szinte fel sem emeltem az orromat. Az egyik sétaút végén egy kerítés volt ami mögött sok pici emberke volt akik oda is jöttek a kerítéshez és mondták hogy milyen cuki és édes vagyok. Gondoltam ezt megjutalmazom és megnyalogattam a kezüket, és meg is próbáltam simogatni őket ahogy a kerítés engedte. Alig voltak nagyobbak mint én, a Gazdi szerint ők gyerekek és nem igazán szabad ugrálni rájuk (se). Ők még beszélgettek volna velem, de nekem fontosabb dolgom akadt így tovább rohantunk.
Jó volt a parkban és örültem hogy a Gazdi velem kalandozott ma! Visszafelé is Nagy Kukaccal jöttünk, már nem lepett meg hogy mozog, most már inkább a sok ember érdekelt akik szintén utaztak, igaz ők ülve. Az egyik különösen tetszett mert jó nagy volt, de sajnos én nem tetszettem neki mert rám se hederített, még telefonált is.

Hazafelé egy kis darabon elengedett a Gazdi hogy fussak mert ismerőssel találkoztunk és gondolta beszélget vele egy kicsit. Én nem így gondoltam... jól megugráltam, pedig mondták hogy nem szabad. Még kiélveztem a szünidőt, hiszen holnap már iskolás leszek és komolyan kell viselkednem :-D

Iskolába megyünk

Borka már a fülemet rágja hogy a rengeteg kalandját visszamenőleg örökítsem meg. Igaza van, csak én vagyok lusta :-)

Viszont gondoltam így az iskola előtt mesélek arról milyen volt óvodásnak. Amikor elmondom hogy hétvégén óvodában vagyunk legyen az kutyás vagy nem kutyás ember ránk csodálkoznak. Azt már elfogadják emberek hogy iskolába járnak az ebek, de hogy a baba kutyák óvodába az még nagyon új mindenkinek.
Igaz nekem is csak azért merült fel mert Borka valóban kisbaba kutyaként került hozzánk és tudtuk mi az amit úgymond elvárunk tőle. S mivel elég elszigetelt helyen nőtt fel, nem akartam megfosztani a különböző kutyák társaságától és erre tökéletesnek éreztem a hétvégi játszóházakat.
Nem mondom hogy egyszerű volt hiszen a lány alapvetően megadó típus, avagy ha úgy gondolja hogy nem ő az erősebb eb (lehet ez egy kis tacskó is :-D ) akkor két vállra fekteti saját magát és hanyatt megadóan viselkedik. Utána meg nyávog hogy ráugrálnak a hasára. Először nem érezte magát biztonságosan a foglalkozásokon de gyorsan oldódott és a végén már ő lett a nagylány aki majd megmutatja a többieknek hogy mi a rend. Igaz 6 hónapot töltöttünk el az Akela kutyaiskola baba szekciójában. Sokat játszott és tökéletesen megtanulta milyen kutyákat szeret, melyek azok akikkel először óvatos. Tisztában van a kutya testjelekkel így felméri hogy ki az aki nem szeretettel közeledik felé. Persze a vizsla vére azért kisebb ellen ugatásnál előjön, hogy "De most komolyan nem szeretsz?!" és megy vissza interjúra hogy vajon miért is nem szereti a játszópajtás.
Képesek vagyunk alapvető parancsszavakat végrehajtani és ezzel kiérdemelte azt a nagy jutalmat hogy szabadon sétálhat a mezőn, békésebb időszakban itt a Parkfaluban is. Békésebb időben mert félő hogy öregként is minden ember nyakába ugrik ameddig az ízületei bírják, s minden kutyával játékot kezdeményezne aki útjába kerül. Nem képes elfogadni hogy őt sem szeretheti mindenki :-D

Az óvoda nagyon sokat segített neki hogy kiegyensúlyozott, nagy, bátor tini vizsla lány legyen belőle aki most hétvégén beiratkozik a Kezdő tanfolyamra a nagytestűekhez. Nos ez utóbbi fura mert én még mindig törpe lánynak hívom, de tény hogy bizony igen hosszúak lettek a lábai ha kinyújtóztatja. Nagy bizakodással vágunk bele, hiszen már sok olyan dolgot megtanultunk ami talán sok iskolásnak új lesz viszont mi dacból nem csináljuk meg sokszor az utóbbi hetekben. Éljen a kamaszkor :-D !

S bár az engedelmességben vannak kilengések, a tini kor a bújós vizslát is kihozta belőle. Ezt imádom mert jön és bújik, keresi hogy miképpen lehetne közel hozzánk.

Itt szuszog a kosarában és talán a Balatoni fürdésről és játékról álmodik. Igen arról is mesélnem kell, mert nagyon élvezte élete első két strandolását.

Amikor az emberek furcsán néznek rám

Napköziben töltöttem néhány napot mert a Gazdi fejébe vette, hogy kipróbálja mennyire állom meg a helyemet nélküle. Az óvoda ahová járok szervezett néhány hétköznapi futkározást elfoglalt kutya tulajdonosoknak. Az én Gazdim nem elfoglalt, de valami nyaralizét emleget és hogy mi lesz velem nélküle ha nem puszilgatja a fülemet folyton.
Elmondom, semmi. Én imádom az óvónéniket és az óvóbácsit és simán el játszott velük és a többi kutyával gond nélkül. Mert cuki vagyok na :-D

Majdnem lett rózsaszín pórázom is, de mire kiszállították kiderült hogy a kerge Gazdi nem nézte meg a méretet és csivava súlyra rendelte. Így aztán pirosra becserélte ma, de azt súgta a fülembe hogy nagyon kúl dolog mert világít meg villog a sötétben. Szerintem is nagyon menő, gondoltam megkóstolom hogy finom-e mindemellett. Nem hagyta. Valami fülráncigálást ígért be érte.

Azt mondja hogy meséljem el a ma esti kalandunkat ami az új világítóssal sétálva történt velünk. Közösen sétáltunk a másik Gazdival és nagyon beszélgettek megint miközben nekem a Világot kellett felfedeznem kivételesen pórázon. Igazából egy jó ideig csak az átlagos élmények jöttek szembe mint minden más sétán, de aztán... Egy háznál találkoztunk egy fekete-fehér foltos fiú kutyával. Én először nem tudtam hová tenni mert jött és szaglászott. Szimpatikus volt és még azt is hagytam hogy a hátsó lábaim között ismerkedjünk. Láttam hogy milyen szép hosszú lábai vannak és gondoltam hogy ezzel lehetne futni. De éreztem a Papa gazdámon hogy nagyon ideges, míg a másik Gazdi éreztem hogy bízik bennem. Magához hívott és a fülembe súgta hogy rám bízza mi legyen és lecsatolta a pórázt. Elkezdett biztatni hogy fussak, semmiképpen ne dobjam hanyatt magamat mint ahogy szoktam. Így aztán loholtam és a foltos pedig utánam. Rájöttem hogy szeretne játszani, így incselkedtem vele, kergetőztünk. Figyeltem a Gazdira is mert néha elhangzott az ÁLLJ parancs és tudom pár napja hogy ez fontos neki így lecövekeltem. Hazáig játszottam a foltossal, de itt sajnos a Gazdi közölte hogy vége a bulinak és engem becsukott a kertbe míg ő elment a foltossal. Nagyon sérelmeztem ezt és ennek hangot is adtam. Azóta próbál kiengesztelni, még nem hagytam magamat teljesen lekenyerezni, majd talán holnap reggel :-P

Gazdi közbeszól:
Még csepp baba kutyaként elhatároztam hogy vele másképp lesz, őt igazi vizslának neveljük bátor és szociális kutyának. Sokszor furán néznek rám amikor azt mondom hogy óvodába járunk vele. Mindenkinek az iskola van maximum a fejében ahol ülfekszik tanulmányokat folytatnak a kutyák, de nem értik minek egy óvoda. Ma hála az Akela kutyaiskolának ezt a helyzetet is tökéletesen tudtuk kezelni. Én is. Megtanították a baba kutyák között hogy melyik testjelük mit jelent, mi a játék és mi lenne a támadás. Volt alkalmunk felügyeletük alatt kiismerni hogy Borka hogy működik bizonyos helyzetekben, megtanultam feltétlen bízni benne. Bízni abban hogy ő el tudja dönteni hogy a helyzet mikor veszélyes és hogy akkor tényleg elkezd futni hazafelé, s ha ő fut akkor kevés kutya tudja utolérni. Borka képes póráz nélkül is sétálni, figyel rám, irányítható, most már pár napja meg is állítható az adott helyzetekben mozdulatlanra. Persze a másik foltos kutya is barátságos volt és amikor Borka ezt átlátta akkor inkább már csak haza játszották magukat a házunkig. Az óvodában már megtanulta az alap vezényszavakat és főként türelmet tanult a többi kutyával és a szertelensége felett.
Büszke vagyok az okos nagylányra aki szeptembertől iskolás lesz és egy éves korára már bizonyítványa is lesz arról hogy milyen jól nevelt és szófogadó, igazi vizsla.

A tündérlány már alszik, ma mozgalmas napja volt és tényleg ígéretet tettem neki hogy az elmúlt két hónapról is megírjuk a naplóját utólag hiszen rengeteg dolog történt vele, valamikor hirtelen megnőtt és már egy kész vizsla lány fekszik és horkol a kanapén :-D

Egyre nagyobb és nagyobb leszek :-D

Bizonyítékok is vannak, leleplező videók.  De erről is csak később, majd ha a Gazdi végre összeszedi magát és nem csak a hülye fényképezőgépet nyomkodja rám :-P

8 hónapom margójára

S tényleg csak arra mert a gazdi nagyon lusta, és nem vezette a naplómat rendesen :-P  Helytelen dolog volt de megígérte hogy most majd visszaemlékezik és pótolja.

Hahahahaha még arra sem emlékszik hogy a mobilját hol hagyta!

Vakkantsatok rá néha hogy ideje lenne folytatni a kalandjaimat!